Egy magára valamit is adó cicus, ebben a hőségben maximum az árnyékkal foglalkozik. És ha megtalálja a ház leghűvösebb kövét és legkitartóbb árnyékát, akkor sem 100 lépésről, bulizó miniszterelnökről vagy éppen gazdasági fejlődésről álmodik. Annál inkább nem, mert hisz maga a fődoromb díj legesélyesebb jelöltje minden idők Mészáros Tamása is inkább Orbán Viktort pofozza egykedvű unalmában a Népszava meghitt melegében, mintsem jó szaki módjára maga lépje ki a száz lépést. Nem is csoda hát, hogy ezekben a nemzet emelkedésétől kevéssé visszhangos időkben Cicusunk elbulvárosodott. Hogy aztán lobogó nagy csöcsök és lebilincselő sztárpletykák között megszólaljon végre régi, meghitt dorombolása. Történt ugyanis, hogy Fodor Bori, a Blikk tehetséges amazonja spilázta túl a szerepét, akkor, amikor feladatául kapta Gyurcsány vietnámi túrájának megéneklését. Pár sor az egész, mégis tartalmilag és stilárisan egy igazi műremek. Szerzőnk ötvözi a kommunista Vietnám meleghangú közleményeinek stílusát egy nyugati típusú bulvárlap lazaságával. A cikkben fontos szerepet kap a párás levegő, ami miatt sok öltöny és ing került a miniszterelnöki kofferba. Örömmel értesülünk arról az új orchidea-fajtáról, amely mostantól Dobrev Klára nevét viseli. Kiderül az is hogy „Gyurcsányt – aki 33 éve az első kormányfő, aki Vietnámba látogat, a legforróbb időszakban érkezett Hanoiba – nagy becsben tartották”. Sőt azt is megtudjuk, hogy a baráti Vietnámban fekete limuzinnal szállítják a magyarok első emberét és „úton-útfélen a régi időket idéző – »Szeretettel köszöntjük a miniszterelnököt« feliratú táblákat emelgettek a piros-fehér-zöld színű zászlóval integető helyi gyerekek”.
De persze ezektől az apróbb szóvirágoktól még nem alélt el teljesen Cicusunk. Ő akkor kezdett el önfeledten dorombolni, amikor a cikk végén megtudta, „A négymilliós városban kétmillió motorbicikli van – mondta a Blikknek a helyszínen tartózkodó Gál J. Zoltán, a delegáció tagja.” Nos, erre mi se mondhatunk mást. Kedves Fodor Bori, dirimb-doromb.