Ész nélkül (2004. október) Gyurcsány Ferenc antréja alapján félő, hogy a ciklus második félidejére kifutó kormányra sem lesz kevésbé jellemző a kapkodás, intézkedéseinek átgondolatlansága és az átfogó koncepció hiánya, mint a Medgyessy-kormányra volt. A jelenlegi kormánypártok a ciklus elején nagy csinnadrattával törölték el az árfolyamnyereség-adót, hogy aztán az adócsökkentés jegyében most újra bevezessék azt – mindössze annyi változott, hogy az eltörölt 20%-os adó helyébe 25%-os lép. A száznapos program keretében a rosszul működő közszférában a közszolgáltatások bármiféle újragondolása, vagy minőségének javítása nélkül hajtottak végre 50%-os béremelést, ami többek között a közalkalmazottak számának további növekedését is eredményezte, mivel vonzóvá váltak a korábban betöltetlen állások is. Két évvel a száznapos programok után most éppen jelentős leépítést terveznek, mondván, túl sokan dolgoznak a közigazgatásban. Mindeközben a jelek szerint továbbra sem rendelkeznek különösebb konkrét elképzelésekkel az átalakításokról: a leépítések bejelentését követően Sárközy Tamás jogászprofesszor, az államigazgatási reform kormánybiztosa sietett leszögezni: az elbocsátások nem a felügyelete alatt formálódó koncepció részei, hiszen az még közel sincs végrehajtható állapotban. a sajtótájékoztatón világossá vált, a Pénzügyminisztériumnak semmiféle kontrollja nincs a költségvetési folyamatok felett |
Az érdemi átszervezés nélküli munkahely-megszüntetések a közszférában sokszor csak látszólagosak: megszüntetik a munkaviszonyt, kifizetik a végkielégítést, de mivel a feladatot továbbra is el kell látni, ezért megbízási szerződést kötnek rá – sokszor épp az elbocsátottal, vagy annak Bt-jével. Más esetekben teljes szervezeti egységeket vagy intézményeket szerveznek ki Kht-kba, ami papíron ugyan csökkenti a közalkalmazottak számát, de önmagában nem jár sem költségcsökkenéssel, sem a hatékonyság javulásával. A kormány gazdaságpolitikájának hitelességét jól példázza az egyik befektetési alap igazgatójának szokatlanul éles megfogalmazása, miszerint „a sajtótájékoztatón világossá vált, a Pénzügyminisztériumnak semmiféle kontrollja nincs a költségvetési folyamatok felett”. Az éves költségvetési hiánycél az immár megszokottnak mondható menetrend szerint alakul: előbb a Pénzügyminisztérium, minden elemzői kétely ellenére, égre-földre esküdözik, hogy tarthatóak a költségvetés tervei, majd az év végéhez közeledve félszázalékpontonként ismerik el, hogy magasabb lesz a hiány a tervezettnél. A jelenlegi kormánypártok sokat vesztettek hitelességükből a gazdasági élet szereplőinek szemében, az ebben rejlő lehetőségeket azonban az ellenzék nem tudja, vagy talán nem is akarja kihasználni. A Fidesz a valóban súlyos helyzetben lévő államháztartás helyett a gazdaság válságáról beszél, miközben 4% körüli az éves GDP-növekedés. A nagyobbik ellenzéki párt szerint „Magyarországnak nem reformokra és felforgatásra, hanem biztonságra van szüksége”. Ezek az üzenetek talán szimpatikusak lehetnek a „kisemberek” számára, de a gazdaság döntéshozói vélhetően nem sok jót olvasnak ki belőle, ami egy kormányzásra készülő politikai erő esetében nem feltétlenül jó előjel.
|