A lüktetésbõl sohasem elég (2004. július) Annyi megszégyenítés, lekezelés, megvesszőzés után végre egy igazi, sikeres, európai, vakulemerítő miniszterelnöki látogatás a messzi Amerikában! Legyen a harminc perc tűréshatáron belül, azaz legyen fogyasztható tea mellé, keksz helyett, és adja le az MTV, műsorváltoztatással élve fő műsoridőben. Nem, ne meccses napon. A szerkesztő-riporter legyen Világi Gyula. Ez lehetett a június 28-án este bemutatott film szikrája. Hát, bizony, ez kipattant. Aki látta a Bean-filmet (amikor az Amerikába várt művészettörténész helyett a londoni múzeum teremőre érkezik, és játssza el a műértő szerepét, még előadást is tart), annak fura gondolattársításai voltak, az biztos. Medgyessynek valóban jól áll a „közülünk való”-szerep itthon. De egy ilyen utazás esetében ez a módszer röhejessé teszi. Olyan, mint az említett Bean-film hőse vagy az a srác a Matáv-reklámból, aki odébb teszi a kapufát a brazil-meccsen, kitolja a szumóst az épületből és megjelenik a Nasa monitorjain. Minduntalan azzal a kérdéssel szembesülünk, hogy mit keres ott az az ember? Ha pedig mint jó polgárok, érdeklődve nézzük a filmet, hiszen mégiscsak a mi miniszterelnökünk látogatását rögzíti, előbb-utóbb rosszul kezdjük érezni magunkat. Nos, egy kaliforniai focimecscsel kezdődik a vizit, Medgyessy, a lesszabályok tudora, helyi magyarokkal beszélget. Azok kérdezgetik: miért jött? Válasz: munkahelyteremtés, többek között. Viszont válasz: az jó, mert akkor lesz otthon munkám. A szerkesztő-riporter in catedram a viszonyt helyreállító látogatásnak nevezi az Amerikában töltött pár napot. Kedves látvány az is, ahogy George Pataki new york-i kormányzó dolgozószobájának ajtajában a harminc perc alatt mindvégig megbabonázva vigyorgó Kovács László félreugrik a képből, hogy a kamera együtt rögzítse a politikust és a miniszterelnököt. Aztán Bushnál. A látogatáshoz jó antré volt a magyar katona iraki halála – remélem, egyszerű, gusztustalanul elcseszett félrefordítás volt csupán Bush azon mondata, hogy nagyra értékeli (nem a hozott áldozatokat, hanem) az áldozatot… Bush rendes pasasnak nevezi választottunkat, ami, teszi hozzá a szerkesztő, Amerikában nem csekélység, álljon bárhol is Bush népszerűségi mutatója. A szerkesztő azt gondolhatta, hogy ezzel a mondatával hozta legközelebb hozzánk Medgyessyt (Bush-sal együtt), de talán itt vétett a legnagyobbat. Az elnöki szerepből kinyilatkozó Bush mint ember jelenik meg ebben a mondatban, amellyel viszont a mi miniszterelnökünket „nyilatkozza ki” a miniszterelnöki szerepből. Rendes pasas – ennyi. Egy kedves, jóravaló teremőr, egy jófej pacák, aki tök szimpi, ahogy mellettem vigyorog, miközben én a világpolitikai impulzusokat küldözgetem. Elfér mellettem, nem zavar. De hogy ne maradjunk adósak egy igazi, tőről metszett Medgyessy-aranyköpéssel, íme: a Fehér Ház kertjében egyszemélyes sajtótájékoztató egy esernyő alatt. Ekkor hangzik el az egész vizit mélyről jövő szubsztanciája: hogy „látogatást tettem a Szi-likon-völgyben”. Nos, félreértések elkerülése végett… az információs technológia központjának tartott kaliforniai térséget Szilícium-völgynek hívják. A Szilikon-völgy is létező dolog, de ha Medgyessy valóban ott tette tiszteletét, azt nem véletlenül vágták ki a filmből – ebben a műsorsávban, amelyet, elvileg, gyermekek is nézhetnek, a jövő szépreményű látogatói. A jelen tévénézői.
|