Mind­egy, ne­künk be­jött, a japcsik pedig kit érdekelnek. Ez­alatt fér­je az­zal trak­tál­ta Akihitó csá­szárt, hogy a ma­gyar No­bel-dí­ja­sok tit­ka a lá­zad­ni tu­dás, az elé­ge­det­len­ség. Azon túl, hogy Ázsia úgy­mond, in­di­vi­du­a­liz­mus­ba ágya­zott­sá­ga köz­is­mert (ez iró­nia – a szerk.), le­het, hogy egy mo­nar­chi­á­ban igen, de épp a SANYO-nál meg a Bridgestone-nál nem sze­re­tik az elé­ge­det­len­sé­get meg a lá­za­dást. Más­hol va­ló­szí­nű­leg igen, de ott nem. Ezek azon­ban ap­ró hi­bák, egy ra­fi­nált pro­to­kol­los meg­csi­szol­gat­ja őket, oszt a mi­nisz­ter­el­nö­ki pár ra­gyog majd, mint a gyé­mánt.
Na­gyobb gond vi­szont, hogy Gyurcsány Fe­renc a kül­po­li­ti­kát is tel­je­sen vo­lun­ta­ris­ta mó­don ke­ze­li. Még en­nél is ros­­szabb: az an­go­lul – min­den el­len­ke­ző hí­resz­te­lés­sel el­len­tét­ben – kis­sé gyen­gén be­szé­lő kor­mány­fő nem is haj­lan­dó ta­nul­ni. Bem rak­par­ti for­rá­sa­ink egy­ön­te­tű­en ál­lít­ják, hogy míg Or­bán és Medgyessy is rend­sze­re­sen ké­szül­tek a tár­gya­lá­sok­ra, be­ta­nul­ták a te­ma­ti­kát, a je­len­le­gi mi­nisz­ter­el­nök még át­néz­ni sem haj­lan­dó a szá­má­ra ös­­sze­ál­lí­tott fel­ké­szí­tő anya­got. Rög­tön­zé­sei a ma­gyar kül­ügy­mi­nisz­té­ri­um so­kat lá­tott és nem ki­mon­dot­tan jobb­ol­da­li mun­ka­tár­sa­i­nak ar­cá­ra is fel­hőt va­rá­zsol­nak. Így tör­tén­he­tett, hogy Gyur-csány la­zán, min­den fel­ké­szü­lés nél­kül be­szél­ge­tett a kis­sé sok­kos ál­la­pot­ba ke­rült új-zé­lan­di fő­kor­mány­zó­val a globalizációról, Thabo Mbeki dél-af­ri­kai ál­lam­fő­vel a 2010-es futball-vébéről, sőt, a dél-ko­re­ai mi­nisz­ter­el­nök­nek meg­kö­szön­te a ko­re­ai au­tó­ipar ha­zai be­fek­te­té­se­it. Ri He Csan nyil­ván azt hit­te, hogy Gyurcsány szí­vat­ja, azok után, hogy a Hyundai Zsol­ná­ra te­le­pe­dett, az meg már egy ide­je nem tar­to­zik Ma­gyar­or­szág­hoz. Pe­dig nem szí­vat­ta. Ko­mo­lyan gon­dol­ta. A balatonőszödi „Ha­la­dó kor­mány­zás”–ta­lál­ko­zó, a kor­mány­zat ed­di­gi leg­na­gyobb sza­bá­sú ren­dez­vé­nye is ku­darc­cal zá­rult: a len­gyel, cseh és né­met kor­mány­fő el sem jött, Blair és Zapatero össze­ve­szett, a dél-ko­re­a­i­a­kat ki­csit fel­húz­tuk, ta­lán csak Bar­ba­dos­nak nem üzen­tünk ha­dat. Nyil­ván a Ti­mes ál­tal csak „ál­lí­tó­lag bal­ol­da­li mul­ti­mil­li­o­mos­nak” ti­tu­lált ma­gyar kor­mány­fő­ben is rossz em­lé­ke­ket ha­gyott az őszödi grízestészta: To­ki­ó­ban, a Hosei Egye­tem hall­ga­tói előtt tar­tott be­szé­dé­ben már úgy em­lé­ke­zett, hogy Ma­gyar­or­szág nem is a Ha­la­dó kor­mány­zást, ha­nem a 25 EU-tagállamot és 13 ázsi­ai or­szá­got tö­mö­rí­tő ASEM-et (Asia-Europe Meeting) lát­ta ven­dé­gül a Ba­la­ton mel­lett. A kor­mány­fő – a part­ne­rek­kel va­ló egyez­te­tés nél­kül – azt is bol­do­gan be­je­len­tet­te ok­tó­ber­ben, hogy a vi­seg­rá­di együtt­mű­kö­dés Auszt­ri­á­val és Szlo­vé­ni­á­val fog bő­vül­ni. Po­zsony és Prá­ga meg et­te a ke­fét ren­de­sen. Szó­val jók az elő­je­lek. Te mit szól­nál eh­hez, Im­re?