Barangolások Kolozsváron
A kincses város (2004. december) Az Ufi szerkesztősége – a nemzet üdülőprivatizátorának félelmein érzett felbuzdulásból – november közepén Erdély fővárosába, Kolozsvárra látogatott, hogy saját szemével megtapasztalja, hogyan készülődik 23 millió román és másfél millió magyar elözönleni a csonka országot és milyen furmányokat találtak ki a magyar társadalombiztosítás, egészségügy, nyugdíjrendszer, temetésisegélyezés-rendszer, valamint a csirkefarhát-szindikátus tönkretételére. Örömmel jelentjük, hogy társzekereknek nyoma sincs, van viszont egy élő város, valóságos magyar emberekkel. A Belváros A városnézést érdemes a központban kezdeni. Kolozsvárnak két főtere van. Az egyik a Fő tér (piata Unirii – mondjuk úgy, a magyar főtér). Itt található a Szent Mihály székesegyház és a Mátyás szobor. A magyar (és évek óta már a román) fiatalok közkedvelt találkozóhelye a lófaroknál van. A főtért paloták határolják, köztük a gyönyörű Bánffy-palota, melyet Erdély legszebb barokk épületének tartanak. Építtetője Bánffy György, Erdély főkormányzója volt. De itt áll a Rhédey-palota és a helybéliek által lábasháznak nevezett Jósika-ház. Bizton állíthatom, hogy a tér Közép-Európa egyik legszebb főtere. A Fő tértől nem messze áll Mátyás király szülőháza. Ma képzőművészeti iskola működik az épületben. Magyar, román és angol nyelvű tábla emlékezik meg az igazságos királyról. A román és angol nyelvű szövegben megtalálható a Corvinul Matei román származású magyar király fordulat, mely kísértetiesen emlékeztet a Fő téri Mátyás szobor talapzatán elhelyezett Nicolae Iorga-(nagy román történész)-idézetre, mely szabad fordításban a következő: Corvinul Matei, aki mindenkit legyőzött, csak a saját népét nem tudta legyőzni (Itt a saját nép szókapcsolat a román népet jelöli, ugyan mi mást.). Mátyás szülőházával szemben van az úgynevezett Szarvas-ház. Ebben a házban látta meg a napvilágot Bocskai István, erdélyi fejedelem is. A másik, a „román főtér”, a Piata Avram Iancu (Bocskai tér). Itt áll a nagy román ügyvéd és forradalmár Avram Iancu monumentális szobra, havasi kürtökkel, karddal, hanyag karlendítéssel. Avram Iancu, Mócföld szülötte, az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc idején szerzett elévülhetetlen érdemeket az osztrák császári udvarban magyar ajkúak kiirtásával. Nagyenyed, Felvinc, Torockószentgyörgy csak néhány példa azok közül, ahol Iancu toleranciafesztivált rendezett. Szabadcsapatai garázdálkodásának lett áldozata Vasvári Pál is. A téren áll a Kolozsvári Nemzeti Színház. 1920-tól Román Opera és Nemzeti Színház működik benne. Régen ez volt a magyar színház, de kellett a hely a román kultúrának, ezért a magyar színházat átköltöztették a sétatér mellé. A román főtéren áll az 1923 és ’33 között épült nagy ortodox katedrális is. Következő állomásunk a Farkas utcai (str. Kogalniceanu) református templom. A templomot Mátyás király rendeletére kezdték el építeni, és kezdetben a minoriták temploma volt, majd Bethlen Gábor a reformátusoknak adományozta. Azóta is az erdélyi kálvinizmus jelképe. Itt van eltemetve I. és II. Apafi Mihály és feleségeik, Bornemissza Anna és Bethlen Kata. Síremléküket Kós Károly tervezte. A templom előtt áll a Kolozsvári testvérek Márton és György Sárkányölő Szent György lovasszobrának másolata. Az eredeti a prágai Hradzsinban lelhető fel. Ebben az utcában van a Babes–Bolyai Tudományegyetem – Alpár Ignác által tervezett – főépülete is. Nem messze az egyetemtől találjuk a Házsongárdi temetőt, Erdély legnevesebb sírkertjét. Erdély szellemi és művészeti nagyjainak sora alussza itt örök álmát. Bár a belváros még számtalan nevezetességgel büszkélkedik, mi a külváros felé indulunk. A város méltóságteljesen tűri, hogy körbenője a paneldzsungel. A 60-as, 70-es években felhúzott Grigorescu, Hajnal, Györgyfalvi, Marasti és főképp Monostori negyedben kb. kétszázötvenezer ember zsúfolódik kockalakásokban. Érdekes jelenség a Monostori negyed temetője, ami gyakorlatilag a panelnegyed közepén, a domboldalon helyezkedik el. Sok magyar fiatal, egyetemista él Monostoron. Itt ugyanis olcsóbb az albérlet, bár a jobb állapotú lakásokért Monostoron is szinte budapesti árat kell fizetni. Nem ritka, hogy egy-egy panellakás 300 ezer Ft/nm körüli áron cserél gazdát. A belváros még ennél is drágább!
Éjszakai élet A kolozsvári magyarok körében és főleg a magyar szakos egyetemisták körében kultikus helynek számít a Café Bulgakov. A műintézmény a Babes–Bolyai egyetem szomszédságában, a Micu Klein utcában lelhető fel. Nyáron a kerthelyiségben, télen a benti termekben beszélget, vitatkozik és persze kortyolja a csíki sört a nagyérdemű. Azt mondják, a helyi kocsmák csak akkor „mennek”, ha ott megtelepszik egy-egy húzónév vagy társulat. A Café Bulgakové a már megszűnt Előretolt Helyőrség című irodalmi lap ma is praktizáló fiatal szerzőgárdája. A másik kulthely a magyar egyetemisták körében a kissé odébb, a Mikó utcában található Prospero. Ez a hely is büszkélkedhet kerthelyiséggel és benti termekkel. És mivel az átlag magyar egyetemista szereti a változatosságot, gyakran megtörténik, hogy az első (öt) sör a Bulgiban, a második (öt) pedig a Prosperoban csúszik le. Néhány éve még törzshelynek számított a Pub nevezetű műintézmény is a Horea utcában, de a Bulgakov megjelenése elszippantotta a fiatal értelmiséget. Ma a Pub már inkább 14-16 éves grufti és punk csitrik hazája. A Bulgakov pincéjében működik a híres-hírhedt Bretter kör. Felolvasóestjein sok fiatal tehetséges és tehetségtelen költő és költőnő fakadt ki hisztérikus sírásban a „nagy” költők (Orbán, Sántha, Farkas Well-mann, Bréda) szívatásaitól. A magyar irodalmi és társasági élet páratlan Kolozsváron. A város hatvanezres magyarsága a kb. héterzes magyar egyetemista közösséggel kulturális és szellemi életben nálánál jóval nagyobb magyarországi városokat szégyenít meg.
A nagy urbanizátor Funar 14 éves városlása rányomta bélyegét Kolozsvárra. Kezdve azzal, hogy Kolozsvár neve magyarul nincs kiírva (viszont aki a feleki lejtőn, délről közelíti meg a várost, azt külön köszöntik németül, angolul, spanyolul, franciául, olaszul, arabul, svédül, oroszul, héberül, japánul és kínaiul – lehet, hogy nem teljes a lista). A nagy urbanizátor kéjes vigyorral szereltette le a magyar helységnévtáblákat 2002-ben, mert a népszámláláson húsz százalék alá csökkent a magyarok számaránya. (A törvény betűje szerint, ahol húsz százalék fölött van egy nemzetiség számaránya, ott a kisebbség nyelvén is ki kell írni a településnevet.) Érdekes jelenségként említhetjük a város menti utakon fel-feltűnő táblákat, amelyeken a Román Alkotmány passzusai olvashatók sárga alapon fekete betűkkel. Szabad fordításban kb. ennyi: Románia államnyelve a román. A román nyelvet ismerni minden állampolgárnak kötelessége. Példátlan tolerancia. Kovács László mind a tíz ujját megnyalná, ha látná, mennyire nem akarják keleti szomszédaink megsérteni a magyarok érzékenységét. (Kíváncsi vagyok, mikor fog a román vagy a szlovák külügyminiszter Kosice helyett Kassát, vagy Oradea, helyett Nagyváradot mondani, csak azért, hogy meg ne sértse a szomszédos népek érzékenységét. Kovács ugyanis előszeretettel mond Pozsony helyett Bratislavát.) Funarhoz köthető ámokfutás még a magyar főtér (Fő tér – piata Unirii) feldúlása. Mátyás király lovasszob-ra előtt három méter mély gödrök tátonganak. Melynek alján régi városfal-maradványok. Nagy román történészek szerint a dák–római Napoca maradványai. A feltárás időszakában megtörtént eset volt, hogy egy reggelen, hogy-hogynem, a falmaradvány a földfelszín fölé kúszott. A közröhej elkerülése végett aztán néhány centit visszabontottak a páratlan műemlékből kicsi Kőmíves Kelemenek – a következő éjjelen. A 2004. évi önkormányzati választásokon Emil Boc, a demokrata–liberális ellenzék jelöltje nyerte el Kolozsvár első székét. Bár már érezhető a változás szele, Funar szaga még ott van a levegőben. A kék-sárga-piros padok, szemeteskukák, oszlopok, karácsonyfaizzók, főtéri zászlóerdő (Boc javára legyen mondva, hogy a főtéri román trikolórok felét uniósra cserélte) leginkább egy filléres autóillatosítókkal, műszőrme kormánykerék-védővel, és olcsó matricákkal feltunningolt full-extrás Mercedeshez teszi hasonlatossá Kolozsvárt. Boc ígéretet tett, hogy a választások után (2004. november 28.) megkezdi a padok, szemeteskukák, oszlopok átfestését, a zászlók levételét, a főtéri gödrök betemetését. Az Ufi szerkesztősége sok sikert kíván Emil Bocnak, de hisszük, ha látjuk.
|