A kékek és a narancssárgák választási küzdelme
A fordulatok választása (2005. január) Romániában a Szociáldemokrata Párt és a liberális–demokrata D.A. szövetség, a kékek és a narancssárgák versengéséről szólt a 2004-es választási év. Míg az év első felében a kékek totális győzelme körvonalazódott, az év végére viszont a narancssárgák kerekedtek felül. A Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek fennállása óta először adatott meg, hogy eldöntse a nagyok versenyét. Az RMDSZ kék irányba tett ballépések után a narancssárgák oldalára állt. Ha nyolc hónappal ezelőtt valaki azt mondta volna, hogy az év végén Romániában Traian Băsescu államfő a Nemzeti Liberális Párt (PNL) és a Demokrata Párt (PD) közös jelöltjének, Călin Popescu Tăriceanunak ad megbízást a kormányalakításra, és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) a koalíció egyik biztos pontja lesz, hát könnyen a nevetség tárgyává válhatott volna. Április, május folyamán a romániai politikai elemzők az Adrian Năstase vezette Szociáldemokrata Párt (PSD) túlzott megerősödését jelezték. Annak a veszélyét látták, hogy a júniusi helyhatósági választások és a novemberi parlamenti és államfőválasztások után az utódkommunista párt afféle egypártrendszert alakít ki Romániában. Ha lesz is ellenzéke, az csupán a többpárti demokrácia látszatának a megőrzésére lesz alkalmas. Az RMDSZ támogatásával négy évig kisebbségben kormányzó PSD ugyanis lényegében minden hatalmi pozícióra rátette a kezét. Azokra is, amelyek egy jogállamban a politikai hatalomtól függetlenül működnek. Üzenetét, hogy a PSD-n kívül nincs élet Romániában, talán az RMDSZ vette a legkomolyabban. A magyar szövetség belső és külső ellenzéke, de a bukaresti román elemzők is úgy kezdték látni, hogy e négy év alatt az RMDSZ a kormánypárt magyar tagozatává vált.
Padlóra küldött és talpra állt kékek Az első politikai földrengést a júniusi helyhatósági választások okozták, melyeken a kék színben pompázó PSD látványos vereséget szenvedett. Az eredmény ugyan csak az előzetes várakozásokhoz képest számított vereségnek, hiszen a választási adatok inkább az erőviszonyok kiegyensúlyozottságáról árulkodtak. Tény azonban, hogy a kékek elveszítették a nagyvárosok vezetését. Támogató szavazataikat jórészt a falusi, kevésbé tájékozott rétegből gyűjtötték. A későbbi fejlemények viszont azt mutatták, korai volt elfújni a gyászindulót Adrian Năstase pártja fölött. A PSD őszig összeszedte magát, és a november 28-ra kiírt parlamenti és elnökválasztások előtti hetekben ismét neki állt a zászló. A PNL és a PD összefogásával létrejött, narancssárga színű ellenzék – a felmérések szerint – 6-8 százalék lemaradással kullogott a szociáldemokraták mögött. Így volt ez az államfőjelöltek versenyében is, ahol csak az okozott némi meglepetést, hogy a szűk két hónappal a választások előtt az ellenzék jelöltje, Theodor Stolojan egészségi okokra hivatkozva visszalépett a versenyből. A helyébe lépő Traian Băsescu vakmerő magabiztossággal nyilatkozta, hogy már az első körben megveri nagy riválisát, Adrian Năstasét, a felmérések viszont rendre azt jelezték, hogy a kiélezett verseny végén Năstase költözhet az elnöki rezidenciául szolgáló Cotroceni-palotába.
Vereséggel felérő; kék győ;zelem A november 28-án tartott választások eredményei igazolták a közvélemény-kutatók előrejelzéseit. Adrian Năstase a szavazatok közel 41 százalékát szerezte meg, mögötte hét százalékkal lemaradva következett Traian Băsescu. A pártok versenyében is a PSD és a Román Humanista Párt (PUR) kék színű választási szövetsége ünnepelhetett. A szenátusban 5,36 százalékkal, a képviselőházban pedig 4,98 százalékkal szereztek több szavazatot, mint a liberálisok és a demokraták narancssárga D. A. szövetsége. Az RMDSZ amiatt érezhette magát győztesnek, hogy sikerült átlépnie az öt százalékos bejutási küszöböt. Vesztett ugyan a támogatottságából, de a 6,2 százalékos eredmény biztosította a magyar szövetség számára, hogy továbbra is fontos szerepet játsszon a romániai belpolitikában. E fontos szerep abból adódott, hogy a parlamentbe bejutó negyedik politikai erővel, a szélsőségesen nacionalista Nagy-Románia Párttal (PRM) a felek egyike sem kívánt szövetkezni a 2007-re remélt EU-csatlakozás időszakában. Corneliu Vadim Tudor pártjának a népszerűsége ugyan a felére csökkent, de a szavazók 13 százaléka most is ezt az alakulatot támogatta.
Bãsescu narancssárga matematikája A két nagy tömb és a PRM kinyilvánított összeférhetetlensége olyan helyzetet teremtett, melyben nyilvánvaló volt: az RMDSZ nélkül nem lehet kormányt alakítani. Az államfőválasztás második fordulója előtt úgy tűnt, hogy a narancssárga D. A. szövetségnek az RMDSZ-szel sem lehet. A parlamenti többség kialakításához ugyanis azt a humanista pártot kellett volna átcsábítani a narancssárga oldalra, amelyik a PSD-vel együtt a kék választási szövetségben jutott a parlamentbe. Traian Băsescu azonban kijelentette, választási győzelme esetén az ellenzék jelöltjét bízza meg kormányalakítással. Döntését azzal indokolta, hogy a szociáldemokraták és a humanisták választási szövetségét nem úgy kell a mérlegre tenni, mint a liberálisok és a demokraták szövetségét. Míg a kék szövetség csak a választásokra köttetett, a narancssárga szövetséget a bíróságon is bejegyezték. Ezért az utóbbi által szerzett mandátumokat összeadva, a másik által szerzet mandátumokat pedig külön-külön kell számba venni. Ez az érvelés az elnökválasztás második fordulójáig puszta okoskodásnak tűnt még akkor is, ha kétségkívül a D. A. szövetségnek eggyel több képviselője került a törvényhozásba, mint a PUR nélküli szociáldemokratáknak. A Băsescu-féle matematika elutasításán alapult az a szövetség is, amely a két választási forduló között a PSD, a PUR és az RMDSZ között jött létre. Ennek részleteit ugyan papíron nem rögzítették, de az RMDSZ Operatív Tanácsának december 4-i ülése után Markó Béla bejelentette, csakis a kék oldalon alakítható ki a parlamenti és kormányzati többség. Az elnök két nappal később arra szólította fel az erdélyi magyarságot, Adrian Năstasét támogassák hogy az elnökválasztás második fordulójában. A felhívás némiképp disszonánsnak tűnt az állampolgárság kiterjesztéséről szóló magyarországi népszavazás másnapján, mert az RMDSZ-t a magyar állampolgárság témájának a sikeres meglovagolása lendítette át a parlamenti küszöbön, a versenyben maradt két államfőjelölt közül pedig Năstase ellenezte, míg Băsescu támogatta az ötletet. Az RMDSZ politikusai közül egyedül Eckstein-Kovács Péter szenátor jelentette ki nyilvánosan is, hogy elhamarkodott volt a megegyezés.
Királycsináló kicsik Az elnökválasztás december 12-én tartott második fordulója nyilvánvalóvá tette, Eckstein látta jól a dolgok alakulását. A hajóskapitányságból politikai pályára evező Băsescu 2,5 százalékkal szerzett több szavazatot, mint ellenjelöltje. Nemcsak a nyugatos román értelmiség és az erdélyi románság többségét, hanem Corneliu Vadim Tudor első körös támogatóinak kétharmadát és Markó Béla támogatóinak egynegyedét is maga mögé állította. Az erdélyi magyarság többsége nem ment el szavazni a második fordulóban. A részvételi arányt mutató statisztikákban a tömbmagyarság megyéi az1989 utáni szavazások történetében először a hátul kullogók közé kerültek. Băsescu győzelmének a kihirdetése után a parlamentbe jutott két kis párt: az RMDSZ és a PUR került a figyelem középpontjába. A PUR azonnal jelét adta annak, hogy ő mindkét irányban partiképes. Azt kezdte ugyanis hangoztatni: számára nem a partner, hanem a kormányprogram a lényeg. Az RMDSZ eleinte a PUR felé sandított. Kijelentette, ha a PUR átáll a narancssárga oldalra, neki is arra kell mozdulnia, hiszen a stabil kormányzás kialakításában érdekelt. Később felismerte, hogy nem kell a humanistákra várnia. Azok úgyis az erősebb oldalára állnak. Így a magyar szövetség kisparlamentje, a Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) december 18-án már Markó Béla javaslatára szavazta meg a narancssárga tárgyalási irányt. A döntést jelentősen megkönnyítette Ion Iliescu államfő, aki két nappal a hivatala átadása előtt kegyelemben részesítette a Bukarestet többször is feldúló Miron Cozma bányászvezért. A döntés nemzetközi szinten is felháborodást váltott ki, és a szociáldemokraták ellen fordította a hangulatot. December 20-án azonban az RMDSZ átállása is elhibázott lépésnek tűnhetett, mert a parlamenti házelnökök megválasztásakor a PUR a kék oldalra szavazott. Így a képviselőház elnöki székét Adrian Năstase, a szenátusét pedig Nicolae Văcăroiu foglalta el. A magát szociál-liberálisnak tartó zsebpárt csak ezután engedett a kormányzás csábításának. A narancssárga oldal támogatásáért Călin Popescu Tăriceanutól az RMDSZ egy államiniszteri és három miniszteri, a PUR egy államminiszteri és két miniszteri posztot kapott a 25 tagú kabinetben.
|