Paganini: a sztárvilág első áldozata? (2005. január)
Az 1782-ben született hegedűzseniről azt tartják, hogy ő volt az a sztár, aki már a XIX. században egy mai sztár megpróbáltatásain ment keresztül. Természetesen a hegedű virtuóza volt – ezt hamar szögezzük le. Gyermekkorát szinte háziőrizetben töltötte – szülei, miután fölfedezték gyermekükben az aranytojást tojó tyúkot, napi 10-12 órát gyakoroltatták (vö. Michael Jackson). Zsenije vitathatatlan volt, és már nagyon fiatal korában rengeteget koncertezett, rengeteg pénzt keresett. Európai turnék, udvari megbízások, lekottázhatatlan előadások; az ifjú hegedűtitán körül valóságos sztárkultusz bontakozott ki, amit a talán az elmulasztott gyerekkor miatt érzékeny idegzetű Paganini nehezen viselt. Legendákat terjesztettek róla (ördög bújt a hegedűjébe, az egyik húrja egy volt menyasszonyának zsigereiből készült, stb.), és halálában is pénzt termelt. Ekkor, 1840-ben, halálakor olyan tömeghisztéria tört ki, hogy konzervált holttes-tét még két hónapig jegy megváltásával lehetett megtekinteni – meg is tették, tízezrek. Az egyház, az ördögös mendemondára hivatkozva egészen 1876-ig nem volt hajlandó keresztény temetéssel búcsúztatni, és amikor ezt megtette, az egész Paganini-vagyont kérte cserébe. (Erre mondanák ma, hogy a jogdíjakat.)
|