Az ate­is­ták a mi lel­ki sze­gé­nye­ink. E kor leg­in­kább se­gít­ség­re szo­ru­ló gyer­me­kei. Lel­ki sze­gé­nyek, az­zal a kü­lönb­ség­gel, hogy a men­­nyek or­szá­gá­ra alig van re­mé­nyük. A múlt­ban so­kan ha­ra­gud­tak re­á­juk és har­col­tak el­le­nük. Ezt a mód­szert én tel­jes egé­szé­ben el­ve­ten­dő­nek tar­tom. Csa­táz­ni? Egész­sé­ges em­ber sán­ták­kal és va­kok­kal ve­re­ked­jék? … Az ate­iz­mus, mint fo­gya­té­kos ér­te­lem és korcs ke­dély, az élet vo­na­lán hop­pon ma­rad­na, ha va­la­hol nem sze­rez­ne kár­pót­lást. Mi ez a kár­pót­lás? A túl­zott ak­ti­vi­tás. Így ve­zet az ate­iz­mus szük­ség­kép­pen erő­szak­ra, és mert er­re ve­zet, az ate­is­ták­nak meg kel­lett sze­rez­ni a vi­lág­ha­tal­mat. (…) Egyet­len ate­is­tá­val sem ta­lál­koz­tam, aki ne lett vol­na bi­got­tabb még an­nál a rossz sza­gú vén­asz­­szony­nál is, aki va­sár­nap kraj­cá­ros fü­ze­te­ket árul a temp­lom előtt Szent Homorony cso­da­te­vő vi­ze­le­té­ről.”

... az utób­bi év­ti­ze­dek­ben né­hány ezer pa­pot és hí­vőt bör­tön­be zár­tak, meg­kí­noz­tak – hogy a vi­szon­tag­sá­gok a leg­több­jü­ket, Eörsivel el­len­tét­ben, csak böl­cseb­bé, meg­ér­tőb­bé, tü­rel­me­seb­bé te­gyék

Ha a fen­ti szö­veg nap­ja­ink­ban je­len­ne meg, mond­juk a Ma­gyar Nem­zet­ben, a ho­ni ha­la­dó ér­tel­mi­ség ha­la­dék­ta­la­nul alá­írás­gyűj­tést kez­de­mé­nyez­ne a „po­li­ti­ka­i­lag in­kor­rekt” vá­das­ko­dás el­len. Szer­ző­jét a Nap-kel­te kü­lön­ki­adá­sá­ban Orosz Jó­zsef, Bá­nó And­rás, Ve­re­bes Ist­ván, For­ró Ta­más, Mély­kú­ti Ilo­na és Ferenczi Krisz­ti­na – e mo­dern ko­ri mé­dia­ink­vi­zí­to­rok – együt­tes mű­sor­ve­ze­té­sé­vel ül­tet­nék „kín­pad­ra”, s ta­lán még az ENSZ Biz­ton­sá­gi Tanácsa is össze­ül­ne. Nos, az idé­zet nem mai ter­mék. Az ate­iz­mus e csú­fon­dá­ros meg­ha­tá­ro­zá­sát 1945-ben ve­tet­te pa­pír­ra Ham­vas Bé­la A bor fi­lo­zó­fi­á­ja cí­mű kö­te­té­ben. Pe­dig az író ak­kor mit sem tud­ha­tott a má­so­dik vi­lág­há­bo­rút kö­ve­tő fél év­szá­zad ma­gyar tör­té­nel­mé­ről, nem is be­szél­ve mai si­vár – Eörsi Ist­ván, Csányi Vil­mos, Gá­bor György, Bu­da Pé­ter és még sok más „val­lás­szak­ér­tő” sú­lyos­bí­tot­ta – je­le­nünk­ről. Az aláb­bi­ak­ban ró­luk szed­jük le a ke­reszt­vi­zet. Per­sze csak kép­le­te­sen.

Ate­is­ta szél­sősé­ge­sek
Fent ne­ve­zet­te­ket nem so­rol­juk a „jó ér­te­lem­ben vett” vagy „a ma­guk mód­ján” ate­is­ták kö­ré­be. Ta­lán he­lye­sebb is in­kább az ag­nosz­ti­kus ki­fe­je­zés­sel il­let­ni azt a szá­mos tisz­ta szán­dé­kú em­bert, akik – saj­tó­nyel­ven szól­va – nem erő­sí­tik meg, de nem is cá­fol­ják Is­ten lé­te­zé­sét, s bár nem temp­lom­já­rók, időn­ként nyi­tott szív­vel el­töp­ren­ge­nek gyö­nyö­rű­sé­ges vi­lá­gunk ke­let­ke­zé­se fe­lől. Eörsiékről ez­zel szem­ben af­fé­le ate­is­ta szél­ső­sé­ge­sek­ről em­lé­ke­zünk meg, akik lan­ka­dat­lan hév­vel ha­da­koz­nak a szép, a jó és az igaz kü­lön­fé­le meg­nyil­vá­nu­lá­sai el­len, s éle­tü­ket a „kle­ri­ká­lis re­ak­ció” el­le­ni küz­de­lem­nek szen­te­lik. A fen­ti ki­fe­je­zést nem azért tet­tük idé­ző­jel­be, mint­ha eny­hí­te­ni akar­nók a szó­ös­­sze­té­tel je­len­té­sét; el­len­ke­ző­leg: a macs­ka­kö­röm jó­sze­ri­vel szó sze­rin­ti idé­ze­tet je­lez leg­ne­ve­sebb ál­lat­tan­ászunk ja­nu­á­ri írá­sá­ból. „Nem a hí­vők­kel, nem az egy­há­zak ci­vil funk­ci­ó­i­val van prob­lé­ma, ha­nem a klé­rus­sal, a klé­rus ha­ta­lom­éh­sé­gé­vel, ami saj­nos meg­ma­radt” – ír­ta le a Nép­sza­bad­ság­ban ezt az öt­ve­nes évek­re em­lé­kez­te­tő mon­da­tot Csányi Vil­mos. Kurzuseteológusunk szá­má­ra azon­ban e sza­vak csak han­gu­la­ti be­ve­ze­tő­ként szol­gál­nak. Így foly­tat­ja: „Játs­­szunk csak el a gon­do­lat­tal: az egy­há­zak meg­nyit­ják temp­lo­ma­i­kat a haj­lék­ta­lanok előtt, éj­jel­re szál­lást, me­leg ételt ad­nak ne­kik, és szor­gos lel­ki­pász­to­ra­ik egyé­ni prob­lé­má­i­kat meg­hall­gat­ják, át­kép­ző, élet­re szok­ta­tó tan­fo­lya­mo­kat szer­vez­nek, se­gí­te­nek, új­ra fel­épült lel­kű em­be­re­ket ve­zet­nek vis­­sza a tár­sa­da­lom­ba. Hogy örül­ne min­den­ki! Men­­nyi­re nyil­ván­va­ló len­ne, hogy az egy­ház a sze­re­tet, a se­gít­ség, az em­be­ri­es­ség for­rá­sa. No, de éb­red­jünk fel. A haj­lék­ta­la­nok össze­pisz­kol­nák a temp­lo­mo­kat, fa­rig­csál­nák a pa­do­kat, és bü­dö­sek. Sok­kal ele­gán­sabb és fon­to­sabb a szó­szé­ket po­li­ti­kai esz­köz­ként hasz­nál­ni, be­avat­koz­ni a párt­po­li­ti­ká­ba, is­ko­lás gye­re­ke­ket te­rel­ni a Par­la­ment elé.” Nos, bár nem kap­tunk fel­ké­rést jó­szol­gá­la­ti köz­ve­tí­tés­re, a mál­tai és az öku­me­ni­kus sze­re­tet­szol­gá­lat, Te­réz anya nő­vé­rei, a ka­to­li­kus és a pro­tes­táns egy­há­zak szám­ta­lan ka­ri­ta­tív szer­ve­ze­te ne­vé­ben a leg­szí­ve­seb­ben az „El­mész te a fészkes fenébe” táj­jel­le­gű ki­szó­lást al­kal­maz­nánk az ilyen pár­ját rit­kí­tó­an al­jas be­széd­re. De in­kább tür­tőz­tet­jük ma­gun­kat, s nem mon­dunk ilyes­mit; ehe­lyett az agyunk­ba to­lu­ló in­du­la­tot né­mi súly­zó­zás­sal vis­­sza­pa­ran­csol­juk, s csak ez­után foly­tat­juk a saj­tó­szem­lé­zést.

Pápább a pá­pá­nál
„Szá­mos ke­let-kö­zép-eu­ró­pai egy­ház, köz­tük a ma­gyar is, két kü­lön­le­ges tör­té­nel­mi ter­het ci­pel: azt, hogy gyá­ván, gyak­ran ön­fel­adá­sig me­nő­en ki­szol­gál­ta a hit­le­riz­mus­sal és a Sztá­lin bi­ro­dal­má­val együtt­mű­kö­dő an­ti­de­mok­ra­ti­kus rend­sze­re­ket” – ír­ja Eörsi Ist­ván a Nép­sza­bad­ság­ban. Cik­ké­ben iga­zat ad Gyurcsány Fe­renc­nek, hogy a pá­pá­nál pa­na­szol­ta be a ma­gyar ka­to­li­kus egy­há­zat – úgy­mond – túl­zott po­li­ti­zá­lá­sa mi­att. Ez már a lap pub­li­cisz­ti­kai szer­kesz­tő­jé­nek, a bal­ol­da­li li­be­rá­lis Ré­vész Sán­dor­nak is sok volt, s a kö­vet­ke­ző­kép­pen tet­te hely­re az írót: „Már el­né­zést, de nem a pa­nasz­ko­dó [t. i. Gyurcsány] ve­zet­te vé­let­le­nül an­nak a dik­ta­tú­rá­nak az if­jú­sá­gi szer­ve­ze­tét [t. i. a KISZ-t], amely­nek be kel­lett hó­dol­ni? »Szégyelld ma­gad és kus­solj, ami­ért be­hó­dol­tál nekem!«” Ez vol­na a mi­nisz­ter­el­nök er­köl­csi alap­ja a pa­nasz­ko­dás­ra?” – te­szi fel a kér­dést Ré­vész. Eörsi Ist­ván­nal per­sze ne­héz vi­tat­koz­ni – mint min­den em­ber­rel, aki a vi­lág­tör­té­nel­met ki­zá­ró­lag a holokauszt pers­pek­tí­vá­já­ból haj­lan­dó szem­lél­ni. Ám az­óta sok víz le­folyt a Du­nán; hogy mást ne mond­junk, az utób­bi év­ti­ze­dek­ben né­hány ezer pa­pot és hí­vőt bör­tön­be zár­tak, meg­kí­noz­tak – hogy a vi­szon­tag­sá­gok a leg­több­jü­ket, Eörsivel el­len­tét­ben, csak böl­cseb­bé, meg­ér­tőb­bé, tü­rel­me­seb­bé te­gyék.
Az író per­sze nem hagy­ja annyi­ban. Az egy­há­zak­nak a bal­ol­dal el­le­ni po­li­ti­zá­lá­sá­ról szól­va ki­je­len­ti: „Amo­rá­lis­nak íté­lem, no­ha nem üt­kö­zik tör­vény­be, hogy a na­pi po­li­ti­ka szint­jén is szen­ve­dé­lyes agi­tá­ci­ót foly­tat­nak azok el­len, akik­nek az adó­ját jó lé­lek­kel be­zse­be­lik.” Ami­kor el­ol­vas­tuk ezt a mon­da­tot, nem akar­tunk hin­ni a sze­münk­nek. Ám a le­ír­ta­kat ala­pos szö­veg­elem­zés alá ve­tet­tük, és rá­jöt­tünk: az író ez­zel nem ke­ve­seb­bet ál­lít, mint hogy ilyen ala­pon pél­dá­ul a Ma­gyar­or­szá­gi Zsi­dó Hit­köz­sé­gek Szö­vet­sé­gé­nek sem vol­na sza­bad fel­lép­nie az an­ti­sze­mi­tiz­mus el­len, hi­szen a Mazsihisz is ré­sze­sül a va­la­men­­nyi adó­zó – köz­tük az an­ti­sze­mi­ták – ál­tal be­fi­ze­tett köz­pén­zek­ből! Mi­vel pe­dig Eörsi sze­rint a jobb­ol­dal úgy, ahogy van, manifeszt an­ti­sze­mi­ta, meg kell ál­la­pít­anunk: nem ke­vés em­ber nem ke­vés pén­zé­ről van szó.
A leg­job­ban még­is Eörsi Ist­ván azon írá­sán de­rül­tünk, mely­ben az író – ma­gát egy kis­hit­ta­nos lel­kü­le­té­vel fel­vér­tez­ve – pápább akart len­ni a pá­pá­nál, s fel­ve­tet­te: II. Já­nos Pál ho­gyan imád­koz­hat Is­ten­hez a dél­ke­let-ázsi­ai szö­kő­ár ál­do­za­ta­i­ért? „Ha a pá­pa Is­tent ké­pes­nek tart­ja ar­ra, hogy csök­kent­se e rop­pant ka­taszt­ró­fa okoz­ta szen­ve­dést, ak­kor kit okol­hat va­jon a szö­kő­ár­ért és föld­ren­gés­ért?” – te­szi fel a kér­dést. Te­o­ló­gi­ai okos­ko­dá­sa vé­gén az­tán ki­vág­ja a re­zet: „Nem mond­hat­juk, hogy a ten­ger­nyi szen­ve­dést más Is­ten okoz­ta, mint aki­től az em­be­rek vi­gasz­ta­lást vár­nak.” Nos, mi­vel nem gon­dol­juk, hogy az író fel­is­me­ré­se mér­föld­kő len­ne a te­o­ló­gi­ai iro­da­lom or­szág­út­ján, a to­váb­bi­ak­ban hagy­juk is ma­gá­ra sze­gény, bol­dog­ta­lan Eörsi Ist­vánt.

Haj­me­resz­tő ci­niz­mus
Van­nak ugyan­is még cif­ra mon­da­tok a ja­nu­á­ri la­pok­ból. Itt van mind­járt Bu­da Pé­ter és Gá­bor György – a mi­nisz­ter­el­nök egy­ház­ügyi ta­nács­adói –, akik az Élet és Iro­da­lom ol­va­só­i­nak val­lá­si is­me­re­te­it pró­bál­ták mé­lyí­te­ni. „Mi­köz­ben az ál­la­mi-ön­kor­mány­za­ti tan­in­té­ze­tek szé­pen las­san a csőd szé­lé­re ke­rül­nek (…), ad­dig az egy­há­zi is­ko­lák és tan­in­té­ze­tek pénz­ügyi­leg egy­re biz­to­sabb ta­lajt tud­hat­nak a lá­buk alatt, elő­re­ve­tít­ve a már kö­zép­tá­von vár­ha­tó szak­mai, tár­sa­dal­mi és vi­lág­né­ze­ti kö­vet­kez­mé­nyek és sú­lyos ano­má­li­ák egész so­rát” – ír­ják, s már­is a sze­münk előtt le­beg­nek a leg­mo­der­nebb, tö­ké­le­te­sen fel­sze­relt ma­gyar egy­há­zi is­ko­lák ez­rei, me­lyek csak úgy ont­ják ma­guk­ból a jö­vő ink­vi­zí­to­ra­it. Vagy itt van a kö­vet­ke­ző idé­zet: „A ko­ráb­bi is­ko­la­rend­szer­ben kis­do­bos­ok­ként, út­tö­rők­ként és KISZ-ta­gok­ként fel­cse­pe­re­dett szü­lők gyer­me­ke­it im­már Fi­desz-kö­ze­li párt­har­co­sok­ként és ut­cai ge­ril­lák­ként vo­nul­tat­ta fel az egy­há­zi is­ko­lák »depolitizált« ve­ze­té­se.” Nem té­ve­dés: a mi­nisz­ter­el­nök ta­nács­adói ma az egy­há­zak el­le­ni per­dön­tő érv­ként lát­tat­ják a tényt, hogy a fe­le­ke­ze­ti is­ko­lá­ba já­ró gyer­me­kek szü­lei an­nak ide­jén kis­do­bos­ok és út­tö­rők vol­tak! Olyan fo­kú kom­mu­nis­tá­zás ez, amit a szél­ső­jobb ve­zé­rei is meg­iri­gyel­né­nek: olyan­ra azért mi sem em­lék­szünk, hogy bár­ki kol­la­bo­rá­ci­ós bűn­ként rót­ta vol­na föl az amúgy min­den is­ko­lás szá­má­ra kö­te­le­ző kis­do­bos­sá­got vagy út­tö­rő­sé­get.
E haj­me­resz­tő ci­niz­mus után már nem az sem meg­le­pő, hogy Donáth Lász­ló – szo­ci­a­lis­ta par­la­men­ti kép­vi­se­lő­ként, egy­ben evan­gé­li­kus lel­kész­ként ma­ga a két lá­bon já­ró ös­­sze­fér­he­tet­len­ség – nem­hogy meg­húz­ná ma­gát a vi­ta ár­nyé­ká­ban, de saj­tó­tá­jé­koz­ta­tón íté­li el a „po­li­ti­zá­ló egy­há­za­kat”.
Ar­ról az el­lent­mon­dás­ról már nem is szó­lunk (de, még­is – A szerk.), hogy a most „túl­zott köz­éle­ti sze­rep­vál­la­lás­ról” jaj­ga­tók kus­sol­tak, ami­kor Medgyessy Pé­ter az EU-csatlakozás kap­csán ál­lás­fog­la­lás­ra kér­te a tör­té­nel­mi egy­há­za­kat. Vagy hogy sen­ki­nek nem szúr sze­met: bal­ol­da­li toll­for­ga­tók a szo­ci­a­lis­ták házitévéjének szá­mí­tó Ma­gyar ATV-ben – egy virtigli egy­ház, a Hit Gyü­le­ke­ze­te rész­ér­de­kelt­sé­gé­ben ál­ló gaz­da­sá­gi-po­li­ti­kai vál­lal­ko­zás­ról be­szé­lünk – szó­lal­nak fel az egy­há­zak po­li­ti­zá­lá­sa el­len.