Mitől döglik a francia középosztály?
Bocskait a kaszinóba (2004. november) Mióta az öreg Speibl rituális királygyilkosság áldozata lett, és a két Hurvinyek átvette a modern európai lendületes szociáldemokrata köztársaság alapozását, nekünk se könnyű. Hitvesünket ingerülten utasítjuk a Híradóról való elkapcsolásra, nagyapánk gyakorlata – bedugni a fület, ha komcsit látunk a képernyőn – hirtelen érett és megfontolt önvédelemnek tűnik. A folyóiratok legalább nem hazudnak. Eőry Gabriella: Az Országos Kaszinó tisztikara és tagsága (1883–1943). Korall, 2004. 17. sz. (2004. szeptember) 61–87. oldal. Gyengénk a veres folyóirat, mit tegyünk. Ez a kaszinó nem a mágnásoké, hanem a dzsentriké. Itt tarokkoztak és nem whisteztek, sport gyanánt pedig inkább eveztek a Hunnia Egyletben, a lovaspólóra nem jutott. Aki nem akart evezni, annak rendszeresítettek egy kis gőzladikot, amelyik a lustákat felvitte az alagi tanyáig, ahol lehetett enni meg tarokkozni. A gőzladik működésének legemlékezetesebb esete az volt, amikor a Kaszinó igazgatójának, a félisteni státuszú Lisznyai Damó Tihamérnak a gépész a cipőjét is behajította a kazánba. Malőr. Hah. A „Gazda” harisnyában dirigált tovább. Eőry Gabriella dolgozata minden eddiginél alaposabb feltárása e jellegzetes magyar intézmény hat évtizedének és társadalmi hátterének. Döbbenetesen új értékelést nem kapunk a jó összefoglalóból, az elemzés azt mutatta ki, amit tudni véltünk: a kaszinó az úri középosztály, a jobboldali keresztény értelmiségi, tisztviselői, birtokosi réteg gyűjtőhelye volt (épület a mai Semmelweis utcában, a Magyarok Világszövetsége épületében), szigorúan szabályozott kártyaórákkal és szobákkal a vidéki tagoknak. A Korall legfrissebb száma a politikai társadalomtörténet műfaját igyekszik megvilágítani. Olvassuk még el Paksy Zoltán tanulmányát az 1935-ös zalaegerszegi választásokról: uncsin indul, de igen jó lesz a vége. Nagy Ágnes pedig egy lipótvárosi bérház lakóinak jövés-menését vette szemügyre 1941 és 1960 között: nyilas trafikosnő a földszinten; műértő pénzügyminiszter egy hétszobásban.
Filep Tamás Gusztáv: Bocskai koronája. Kortárs, 2004. szeptember, 43–55. oldal. A szerző a vármegyei főkönyvtárnokok titkos reinkarnációja, a bibliográfiák harcosa, a megyegyűlés öntudatos szolgája, öreg titkok tudója. Eléggé el nem ítélhető módon elkanyarodott felvidéki művelődéstörténeti kutatásaitól, és most, mintegy szabadidejében, feltámasztja az esszét, amely elveszett kézen-közön. A Bocskai életének indulását szemléző írás kimondatlan tisztelgés Cs. Szabó László előtt, igen szép, értő és meghatott írás Belgiojoso kassai kapitány rémálmáról, a hajdúk domesztikálójáról. Ha kezünkben a lap, olvassunk egy kis Ács Margitot is: ő a legtisztább szavú kritikus a lángokból ölelt honban.
Magyarics Tamás: A magyar külpolitika új helyzete. Magyar Szemle, 2004. október, 54–73. oldal. A szerzőt bárki összekeverné az Ivy League valamely professzorával: tvídzakó, klubnyakkendő és a dolgok kíméletlenül pontos látása. Mostani írása egy tanulmánykötetbe írt előszavának ifjúság számára átdolgozott kiadása. Szentimentalizmus nélküli, világos dolgozat, amely világosan leírja a magyar külpolitika mozgásterét. Ez a mozgástér szűk, ez nem újdonság. Esélyeink az USA–EU erőtérben minimálisak ugyan, de ez nem jelenti azt, hogy le kéne tenni a nemzeti érdekérvényesítésről. Milyen ügyesek voltunk – egyébként párkülönbségek nélkül – amikor rác testvéreink magyarverő velleitásait kellett, “Figyellek! Geci vagy!” felkiáltással helyes mederbe terelni.
Bónusz: Marie Claire Idées, septembre 2004 Az újságosnál vadul állították, hogy ez is társadalomtudomány; megvettük. Előre kell bocsátani, hogy minket végtelenül irritál minden női lap, a kreativitást meg legfönnebb az X-filmekben díjazzuk. Mégis, mégis. Az egész újságból, a jó kis fotókból a nyugodt polgári életnek olyan levegője árad, hogy legszívesebben vennénk egy eredeti kanadai rönkházat a Börzsönyben (finom utalás a Ma cabane au Canada c. képriportra) vagy kiutaznánk Érdre (Voyage de légende: vállaltan az Orient Expresszt fényezi, Vuitton-bőröndökkel, nehézezüst mokkáskanalakkal). A 43. oldalon meg van egy igen jó mellű nő, valami testápoló reklámján; kap a bennünk élő bunkó is.
|