TGM írá­sá­ban van jó né­hány ér­de­kes kér­dés­fel­ve­tés, amelyekről le­het­ne ér­tel­mes vi­tát foly­tat­ni, de a maestro ezt jó ér­zék­kel vág­ja tönk­re olyan ki­nyi­lat­koz­ta­tá­sa­i­val, mint „a jobb­ol­dal val­lá­sa az an­ti­sze­mi­tiz­mus”, vagy „a fi­a­ta­lok ke­zé­ben a Pes­ti Est, szí­vük­ben a sö­tét gyű­lö­let”. TGM nem na­gyon tud túl­lép­ni afe­lett ér­zett fáj­dal­mán, hogy az ér­tel­mes, mű­velt, nyi­tott fi­a­ta­lok nem a bal­ol­dal­hoz húz­nak, ahogy sze­rin­te ter­mé­sze­tes len­ne.
A le­írt je­len­ség egyéb­ként lé­te­zik, tény­leg sok fi­a­tal van, aki jobb­ra sza­vaz, de a pol­gá­ri kö­rö­kön csak ne­vet­ni tud, egy­ál­ta­lán nem fog­lal­koz­tat­ja a nem­zet­ha­lál gon­do­la­ta, a tál­to­so­kat szá­nal­mas­nak ta­lál­ja és nem csak kábítószerellenes ki­ad­vány­ok­ból is­me­ri a kön­­nyű­dro­go­kat. A jobb­ol­da­li saj­tót ugyan ol­vas­sa, de nem fel­tét­le­nül ér­zi hi­te­les­nek vagy mérv­adó­nak Bencsik And­rás, vagy Lo­vas Ist­ván pub­li­cisz­ti­ká­it.
De hogy ná­cik len­né­nek? Alig­ha. Még on-line, arc­ta­lan meg­nyil­vá­nu­lá­sa­ik­ban sem, ahol TGM sze­rint az el­bo­rult el­mé­jű zsi­dó­zás­ban élik ki ma­gu­kat (nem eb­ben élik ki). Egy, a kö­zel­múlt­ban pub­li­kált ku­ta­tá­si ered­mény sze­rint a fi­a­ta­lok leg­in­kább a li­be­rá­lis esz­mé­ket tart­ják ma­guk­hoz kö­zel­ál­ló­nak és sza­bad­el­vű ér­ték­rend­jük­kel túl­nyo­mó több­sé­gük­ben a Fi­desz­re sza­vaz­nak – a ma­gát „A” ma­gyar li­be­rá­lis párt­ként marketingelő SZDSZ tá­mo­ga­tott­sá­ga az 5%-ot sem éri el kö­rük­ben.

Tényleg sok fiatal van, aki jobbra szavaz, de a polgári körökön csak nevetni tud, egyáltalán nem foglalkoztatja a nemzethalál gondolata, a táltosokat szánalmasnak találja és nem csak kábítószerellenes kiadványokból ismeri a könnyűdrogokat

Fo­gós kér­dés, hogy mi­ért van ez így. Ta­lán a mé­dia fő­sod­ra ál­tal rájuk erőltetni kí­vánt po­li­ti­kai vé­le­mény el­len lá­zad­nak? Vagy még min­dig a fi­a­tal de­mok­ra­ták imázsa él a Fi­desz­ről a köz­tu­dat­ban, né­mi ge­ne­rá­ci­ós hát­sze­let biz­to­sít­va ez­zel? Nyil­ván so­kan sze­ret­nék tud­ni a vá­laszt. A Fi­desz azon­ban mint­ha ter­mé­sze­tes adott­ság­nak te­kin­te­né a fi­a­ta­lok szim­pá­ti­á­ját, ami ak­kor is így fog ma­rad­ni, ha a párt nem na­gyon fog­lal­ko­zik ve­lük. Eb­be az irány­ba mu­tat, hogy a leg­na­gyobb el­len­zé­ki erő so­kat be­szél a mun­ká­sok, a gaz­dák, a kis­nyug­dí­ja­sok, vagy ép­pen az egész­ség­ügy­ben dol­go­zók prob­lé­má­i­ról, de a fi­a­ta­lo­kat érin­tő kér­dé­sek ke­ve­sebb hang­súlyt kap­nak. Vagy leg­alább­is nem a kor­osz­tály szá­má­ra fo­gyaszt­ha­tó for­má­ban ke­rül­né­nek tá­la­lás­ra. Hogy et­től füg­get­le­nül ki­tar­ta­nak-e a Fi­desz mel­lett, azt a jö­vő dön­ti el.