Szocializmus ínyenceknek (2004. október) Megjelent! Legmodernebb műsorhordozón a legeredetibb film, amelyik annyira szatirikus lett, hogy már alig nézett ki filmnek.
Nem színes a film, de nem is színtelen. Az extrákból ugyan ki nem derül, miért, de itt van 88 perc érvényes szocializmus ’85-ből. Feketén-fehéren. Volt egy haverom, a gyengébbik kisvárosi gimnáziumot végezgette, csak a dobok érdekelték. Én viszont stréberkedtem a jobbikban, de hiába: egyikünket se vették fel előszörre – igaz, ő nem is jelentkezett sehova. Már a nyárra fedőmunkahelye volt: a helyi művházban lett filmtáros. Ha letettem az újságkihordó taligákat, beszédültem hozzá, kisvetítőn néztük a szalagokat. Majd’ elaludtunk: én hajnali négykor keltem, ő meg fél tízkor, ő azért. Egyszer a Kizökkent világot, másszor Tímár Péter pár éves filmjét fűzte be. Na, ez volt nyolcvannyolcban. Mindannyiszor kész voltam az Egészséges erotikától. Haumann kétszázas vérnyomású, régi tribünös téeszelnöke lett a kedvencem. Szinte facsarta az orrom Rajhona Ádám nejloninges melléküzemág-vezetője is; a felfutó Koltai Róbert zseniálisan adta a gyári tűzoltót, de Mikó István kétcsíkos mackós párttitkárától is fetrengtünk. Amit a magyar író-rendező a forgatókönyvi szöveggel művel, az tényleg bámulatos. Hiányos tőmondatokig, fonémákig csupaszítja-e le, vagy csak a vörösök nyelvgyötrését gúnyolja-e alig túlzó, gyilkos realizmussal, ki-ki döntse el maga. Bárhogy legyen is, ’gusztus 20, ’kotmányunk ünnepe, és a többi, a nómenklatúra-verdiktben használatos facsarulat mind a mienk, itt maradt elvtársi örökségül. Csak mi értjük. További ínyenc ötlete, ahogy az az extrák közé felvett amatőr 8 mm-es verkfilmből kitűnik: az összes mozgást fordítva vette fel! Attól olyan suta a gárda, hogy ellenirányba feltekercselt filmre rögzítették a hátrafelé járó színészeket, majd lejátszották a szalagot a másik direkcióba. Még a járművek is tolattak a kamera előtt, így történhetett, hogy a borzalmas kecskeszállító Wartburg és a téeszelnöki Volga saját magát porozza a ládagyárhoz vezető úton. Végére hagytam egy legendát. Ez a filmes-dobos régi barátom mesélte, hogy az állatorvos mellékszerepére valamiért egy gyártásvezetőt szemelt ki Tímár. Magas, bajszos ürge, végig fehérben, nagy hímbálna, aki különös gondot fordít férfias megjelenésére, mélyített orgánumára. A rendező viszont az utószinkronnal már nem várta meg a pasas nyaralásának végét, és rekedt férfifalzettet mondatott a szájmozgások fölé. Aztán a jóember hazaért, és… rossz volt neki. Nekünk viszont jó, hogy négyezer forint alatt másfél óra rendszerkritika kapható mellékhatások nélkül. Ennyi egészség és erotika, idiotizmus és funkcionális argó még a polgári undergroundnak is javallt.
|