Elindult az ukrán elnökválasztási kampány
Két Viktor, egy győző (2004. augusztus) Ukrajna az ellentmondások országa, ahol egyszerre van jelen a dicső szovjet múlt és a kapitalizmus kíméletlen világa, s ahol ma a lakosok többsége szívesebben beszél oroszul, mint ukránul. Ősszel a legnagyobb keleti szomszédunknál köztársasági elnököt választanak, s minden bizonnyal ekkor sem zárul le a több évszázados vita: Ukrajna a keleti vagy a nyugati világ része. A két legesélyesebb jelölt mintegy szimbolizálja ezt a két világot – Viktor Janukovics jelenlegi miniszterelnök inkább Kelet felé húzná az országot, Viktor Juscsenko volt kormányfő, az ellenzék vezére pedig Nyugat irányába fordítaná az ukrán hajót. Ha június elején rendezték volna a voksolást, úgy a „jobboldali” Juscsenko a szavazatok 27%-át, míg a „baloldali” Janukovics 18%-át kapta volna meg, s ezzel bejutottak volna a második, mindent eldöntő fordulóba (az idézőjel azért indokolt, mert az ukrajnai politikai élet alapjában nem jobboldali–baloldali ideológia mentén hasad). Ugyanakkor az ellenzék vezérének támogatottsága hónapok óta stagnál, eközben a kormányfő kezében remek „kedélyjavító” eszközök (fizetés-, ill. nyugdíjemelés, eredményként kommunikált megállapodások aláírása Moszkvával) vannak, no meg az elektronikus média (főleg a tévé) feletti ellenőrzés. Az igazi kampány azonban még messze van, egyelőre szimbolikus üzeneteket küldözgetnek a jelöltek. Július közepén Juscsenko például Ukrajna legmagasabb pontján, a Hoverlán (2061 m) – több ezer támogatójának társaságában – kiadta az utasítást: „Megtisztítjuk a Hoverlát a szeméttől, Ukrajnát pedig a piszoktól!”. És így is lett – Viktor Andrijovics pólóban és rövidnadrágban takarította a Máramarosi-havasokat. Eközben az ország másik felén, Dnipropetrovszkban Janukovics kormányfő az idei Eurovíziós táncdalfesztivál győztesével, Ruszlánával énekelte egy szovjet film betétdalát, az alkalmat pedig a kohászok napja szolgáltatta. A kampány a kívülálló számára sűrítve mutatja az ukrajnai közállapotokat: nevezetesen azt, hogyan működik (komoly fennakadásokkal) a három hatalmi ág. S persze azt is, hogy a negyedik, a média kinek a szolgálatában áll. A jelenlegi helyzet a legnagyobb (kijevi, donyecki, dnyipropetrovszki) klánok által támogatott Janukovics malmára hajtja a vizet. De semmit sem szabad a véletlenre bízni – az ellenzéki „Ukrajinszka Pravda” internetes portál legutóbb hosszú cikkben sorolta fel a voksolásokon alkalmazható csalási módszereket. Kétségeinek ne legyenek: október 31-én és november 21-én mind a hatalom, mind az ellenzék élni is fog ezekkel a lehetőségekkel, a mennyiség és minőség csak pénz-, illetve káderkérdés. De ezt külföldön is tudják, s a figyelmeztetések is jönnek – a június végén megrendezett isztambuli NATO-csúcson, illetve a július eleji hágai Európai Unió–Ukrajna találkozón Leonyid Kucsma ukrán elnök tudtára adták, hogy az elnökválasztásnak demokratikusnak kell lennie (ebben az is benne van, hogy a hatalom a jelöltek számára egyenlő médiajelenlétet biztosít). A választási visszaélések problémája nem légből kapott, erre jó bizonyíték a Jane’s Intelligence Digest (JID) című hírszerzési-geopolitikai szakfolyóirat frissen publikált tanulmánya. A szakértők szerint a nemzetközi közösség által el nem fogadott, elcsalt elnökválasztás (lásd kicsiben a munkácsi polgármester-választást) diplomáciai válsághelyzetet idézhet elő. Igaz, a nyugati figyelmeztetések nem valószínű, hogy mély nyomokat hagynának a jelenlegi hatalom gyakorlóiban, de persze ebben a nyugati világ is hibás. Az Egyesült Államoknak a tiszta választásoknál fontosabb, hogy az ukránok 1600 fővel jelen vannak Irakban, Brüsszel pedig nem csillantotta fel Kijev számára a közeli csatlakozásnak még az esélyét sem. A JID elemzői két olyan, esetleg hatásos szankciót említettek, amelyek akkor léphetnének életbe, ha a nemzetközi közösség úgy találja, megmásították az őszi voksolást. Az egyik ilyen lépés lenne, ha az EU és az USA nem adna beutazási vízumot a legfontosabb ukrajnai politikusok számára (ezt alkalmazzák például Fehéroroszország esetében); a másik, ha a Nyugat nem ismerné el a választások eredményét, s ez az ország nemzetközi elszigeteltségéhez vezetne. Míg a Nyugat nem tud vagy nem akar beleszólni az ukrajnai fejleményekbe, Moszkva nem tétlenkedik. Viktor Csernomirgyin volt kormányfő, a jelenlegi kijevi orosz nagykövet világossá tette, a nagy keleti szomszéd Janukovicsot támogatja. Ráadásul a Korreszpondent című kijevi hetilapnak adott interjúban azt is elmondta: az ukrán nép nem fogja engedni, hogy a következő elnök ne törekedjen a két ország közötti jó kapcsolatra. Persze, tegyük hozzá gyorsan, az istenadta nép – ha már szóba került mint önálló tényező – ebben a játszmában inkább eszköz, mintsem alany. Tehát a küzdelem elindult az ukrán elnöki székért, s nagy harc várható a „hatalom jelöltje” (Janukovics) és a „nép jelöltje” (Juscsenko) között. A két Viktorból pedig csak egy lehet a győző.
|