|
|
| Az SZDSZ-ről (2005. március) Legyünk bár levéltetvek a nemzeti kultúra pálmafáján: vannak eszdéeszes barátaink. Milyenek is ők? Elsősorban magyarok, két lábuk van, azon járnak, meg szájuk, amivel beszélnek. Rendszerint értelmes emberek, igen jól lehet velük társalogni: utazásról, nőkről, filmekről. A buta eszdéeszes nagyon elszomorító, olyan, mint egy lakossági fórum Magyar Bálinttal. Egy eszdéeszes rajong Garacziért meg Kornisért, bár az utóbbit nem olvasta. Az eszdéeszesnek vannak számos könyvei, szociológiára szeretett volna járni, és ha a rossz sorsa úgy hozta, hogy könyvtáros lett Békéscsabán, péntek reggelenként akkor is tüntetően húzza elő postaládájából az ÉS-t. Jól megadja ilyenkor is a náciknak. Eszdéeszes barátainknak humora is van. Hála e tulajdonságuknak, meglepő iróniával és távolságtartással tudnak beszélni saját idoljaikról. Ez kezdetben imponáló, s ők maguk is rámutatnak, hogy ebben mennyire különböznek tőlünk, mert mi nagy garral hordtuk a „Vonza András, az én földművelésügyi miniszterem” feliratú kitűzőnket. Ez a látszat azonban megtévesztő: ha megkapirgáljuk a felszínt, olyan megrögzöttségeket találunk, amelyeket hiba volna meggyőződésnek nevezni, hiszen az azt feltételezné, hogy tapasztalati úton kialakult, racionálisan indokolható eszmei alapozással állunk szemben, ilyesmiről azonban csak ritkán van szó. A magunkfajta reakciós némi vállvonogatással ugyan, de szívesen elismeri, hogy a másság ajnározása, a könnyűdrogok legalizálása, a globalizáció iránti feltétlen rajongás, az esélyegyenlőség, az egyéni szabadság korlátlan kiteljesítése nem áll – írgyuk szép kádárista terminusszal – érdeklődése homlokterében. Ezeket részint marhaságnak, részint veszélyesnek tartja, s ezt különösebben nem is titkolja. Ellenkezőleg: nevetve fúj bodor szivarfüstöt bárki arcába, aki a családon belüli erőszakot fontosabbnak tartja a családon kívülinél. Az eszdéeszesnek viszont herótja van az egyházaktól, a határon túli magyaroktól, a nemzet fogalmától és az ehhez kapcsolódó rítusoktól (ünnepek, zászló, nemzeti jelképek). Ezt viszont vehemensen tagadja. Ő csak modern nemzetet szeretne, amely előretekint, nem rekeszt ki, komplexusoktól mentesen viszonyul múltjához, mindenkit szeret, majd amikor már mindenki szeretve volt, vidáman elpöfékel egy jointot. A nemzet mármint. A hierarchia, a rend meg a transzcendens értékek mocsárszagú fogalmak őneki, valaki mindig kivágtat fehér lovon a metánködből, egyenruha van rajta, tengerész. Brrr | Amely amúgy államát és egyházát nagyon-nagyon elválasztja, és amikor véleményt nyilvánít, három embernél többet nem tömörít össze egy adott helyre, mert az rossz emlékeket idéz. Szabaddemokrata párthívnek lenni tehát – a látszólagos könynyedség ellenére – idegőrlő feladat, napi huszonnégy órás túlfeszült lényeglátás. Nem egyes problémákról kell vitázni, hanem egész világképpel; nackókat kell hajkurászni, téves eszméket cáfolni, söpredéket feltartóztatni. Sajnos a miniszterelnök erre a létformára is rátelepedett. Pedig az ábra, számunkra, egyszerű: vannak a könnyűdrogok, azok fogyasztói; ama kérdésben, hogy szabad-e depenalizálni, illetve liberalizálni ezen szerek fogyasztását és kereskedelmét, az eszdéeszes azt mondja, lehet (egyéni szabadság etc.). Holott az ezzel foglalkozó tudományos közvélemény legalábbis erősen megosztott a kérdésben (nem ismerjük a következményeket, és így tovább). Arra a kérdésre, hogy szabad-e kettős állampolgárságot adni egy határon túli magyarnak, az SZDSZ válasza egyértelmű „nem”. (Egyéni szabadság, tudományos közvélemény erősen megosztott, következmények, stb.) Nem állítjuk, hogy egy könnyűdrogokat fogyasztó egyén kevesebbet érne egy határon túli magyarnál. Egyenlőek. Elképzelhető olyan helyzet is, hogy az előbbi izgató domborulatokkal rendelkező, intellektuálisan vibráló farmerbolti eladólány, az utóbbi pedig egy bajuszos, horkoló öreg néni. Nem kétséges, hogy szimpátiánkat melyik fogja elnyerni. A kérdés azonban nem ez. Zsigeri utálatokat sejdítünk itten, meg mély frusztrációkat. (A füvező kolozsvári egyetemistákat most hagyjuk: halmazuk ebből a szempontból nem jelentős.) A nemzet fogalmával való – megtörtént – visszaélések az eszdéeszest egy életre gyanakvóvá tették minden, az individuum önkiteljesítésén túlmutató kezdeményezéssel szemben. Az eszdéeszesnek is vannak ugyanakkor feszítő vágyai. Szeretne például berúgni, irredenta dalokat énekelni, csulázni a buszon, vagy ha ezeket eszmeileg nem tanácsos, akkor cigányozni. Ez néha sikerül. Szép példa volt erre némely szociálliberális megnyilvánulás a kettős állampolgárságról szóló népszavazás időszakából, nem kivéve ebből a Magyar Narancsot sem. Pedig nehéz liberálisabb eszmét találni annál, minthogy az ember maga válassza meg azt, hogy hol és miként él. A szoclib és a reakciós világkép egyébiránt nem különbözik egymástól olyan rettentően, de ez még kevés a nagykoalícióhoz. Az eszdéeszes is szereti a normális, világosan áttekinthető viszonyokat, az érdem szerinti társadalmi megbecsülést, a vélemény- és gyülekezési szabadságot, meg azt, ha nem lopják el a mobilját a Süss fel nap-ban. És otthon, magának még azt is bevallja, hogy az ember tökéletlen lény. Ebből azonban téves következtetésekre jut: a hierarchia, a rend meg a transzcendens értékek mocsárszagú fogalmak őneki, valaki mindig kivágtat fehér lovon a metánködből, egyenruha van rajta, tengerész. Brrr. Abból csak rosszaság lehet. (A magyar élet számkivetett páriái, az ún. liberális katolikusok nem tartoznak vizsgálódásunk tárgyához. Mind a négyet ismerjük, és nincs jó életük.) Erre a problémára a szervezetelméletileg egyetlen helyes válasz az SZDSZ: egy bevált, ám ellenszenves társadalomkép helyébe préseljük a sajátunkat, amit ugyan még senki nem próbált ki, de arról legalább mi mondhatjuk meg a tutifrankót. Pedig nem is. Azt mi mondjuk.
|
Kapcsolódó letölthető archív fájlok: UFi 2005. március (1127 kbyte)
Szóljon hozzá a fórumban!
|
#27: vitatkozó (2006. -0. 1-. 10: 0) | | Örömünkre Tölgyessy Péter tudja,hogy nem a önreklámozó leszbikus Unger Klára mellett a helye. | | Válaszok struktúrája | |
#25: _ (2005. -1. 1-. 03: 1) | | Kitűnő írás Oli bácsi.
Most az SZDSZ-esek agymosott halmazáról nem is mondanék mást, teljesen jól le van írva a cikkben. Ellenben azon SZDSZ szavazóknak, akik csak azért állnak a párt mellett, mert az liberálisnak vallja magát, rá kellene már jönni, hogy a mai SZDSZ-nek (kb '94 óta) már nem a liberalizmus a fő ideológiai mozgatója, hanem egy kvázi gazdasági tömörülésről van szó, ami a liberális értékek közül ragad ki neki tetsző lózungokat, ezzel vezetve meg pont annyi szavazót, akik benntartják a parlamentben. Nem vagyok egy nagy összeesküvés-elmélet párti, de könnyen lehet, hogy a háttérben állók gazdasági érdeke az a keményen jobboldali gazdaságpolitika, amit követ a párt, és amit rá tud kényszeríteni a koalíciós partnerre. Jobboldali gazdaságpolitika? Ez furcsának tűnhet, de én a jobb-balt itt most gazdaságpolitikailag értem (sajnálatosnak tartom, hogy a jobboldali ma itthon egyet jelent a nemzetivel, meg a konzervatívval, ezek mindhárman simán lehetnének független fogalmak). Magyarországon ma egyedül az MDF az, aki jobboldali gazdaságpolitikát hirdet és valóban jobboldali pártnak is vallja magát, full balos meg nincs, még az MSZP is kiesik a körből a privatizációs törekvések miatt (na jó, Thürmeréket nem számítva, dehát ők, ugye). A Fidesz meg simán bal lett mostanában, ezzel talán nyernek jövőre. Mit is akartam, ja igen, hogy ki kellene már nyílni a szemeknek az SZDSZ szavazóbázisában, bár az is igaz, hogy szegények, baromi nehéz dolguk van, a liberális értékeket még mindig az SZDSZ vallja a magáénak leginkább, csak sajnos eszközként használja azokat. Nagyon sok választása nincs egy liberálisnak Magyarországon. Tíz évvel ezelőttig ott volt még a Fidesz, mint alternatíva. Egy igazi baloldali gazdaságpolitikát folytató liberális pártra oda tudnám nyomni az ikszet végre, ha amúgy a nemzeti kultúrális értékek megőrzését is kiemelten fontosnak tartaná. Én egy elveszett voks vagyok itt ebben a nagy büdös rohadványban. A szemeknek azonban a másik oldalon is ki kell nyílni, és nem kapásból rásütni egy liberálisan gondolkodó emberre, hogy elvakult SZDSZ zombi. A liberalizmust nem az SZDSZ szülte. | | Válaszok struktúrája | |
#23: _krixkrax (2005. -1. 0-. 22: 1) | | Köszönöm Oli bácsi!
Mostmár meg tudom indokolni miért fogok májusban az SZDSZ-re szavazni. (És ezt most halál komolyan mondom, tényleg köszönöm.) Nagyon jó ez a cikk. | | Válaszok struktúrája | |
|
|
|
|
|
|
|
|