Négy je­lölt vá­gott győ­zel­mi esé­lyek­kel a küz­de­lem­nek: a be­mu­ta­tás­ra nem szo­ru­ló Vla­di­mír Meciar, Ivan Gasparovic (so­ká­ig Meciar hű fegy­ver­hor­do­zó­ja, majd idő­vel szem­be­for­dult ve­le), a kor­mány­pár­ti Eduard Kukan, Dzurinda kül­ügy­mi­nisz­te­re, va­la­mint Ru­dolf Schuster, aki új­ra­vá­lasz­tá­sá­ban re­mény­ke­dett. A négy po­li­ti­kus egyéb­ként 15 éve még ugyan­ab­ban a párt­ban te­vé­keny­ke­dett: a Cseh­szlo­vák Kom­mu­nis­ta Párt­ban. A „fu­tot­tak még” kategóriában in­dult két szim­pa­ti­kus ér­tel­mi­sé­gi: a ke­resz­tény­de­mok­ra­ta Frantisek Miklosko, és egy volt washing­to­ni nagy­kö­vet, a li­be­rá­lis Mar­tin Bú­to­ra – ke­vés si­ker­rel. A Ma­gyar Ko­a­lí­ció Párt­ja Miklosko tá­mo­ga­tá­sát aján­lot­ta, de gya­kor­la­ti­lag nem kampányolt mel­let­te. A fel­vi­dé­ki ma­gya­rok – MKP-jelölt hí­ján – nem érez­ték ma­gu­ké­nak az el­nök­vá­lasz­tást. Az el­ső for­du­ló or­szá­gos 48%-os rész­vé­te­li ará­nyá­val szem­ben a csal­ló­kö­zi Dunaszerdahelyen 19%, Nagy-megyerben 14%-os volt a rész­vé­te­li arány, a tá­vol­ma­ra­dá­si re­kor­dot is a ma­gyar­lak­ta mátyusföldi Búcs köz­ség­ben mér­ték, ott 5% ment el sza­vaz­ni.

A magyar szavazatoknak ára van, azokért tenni is kell valamit

Fi­gye­lem­re mél­tó, hogy akik a ma­gyar­lak­ta já­rá­sok­ban még­is el­men­tek vok­sol­ni , nem az MKP ál­tal is tá­mo­ga­tott Mikloskora, ha­nem in­kább Kukan kül­ügy­mi­nisz­ter­re, vagy a füg­get­len Bú­to­rá­ra sza­vaz­tak. Miklosko – bár or­szá­go­san leg­jobb ered­mé­nyét Dunaszerdahelyen ér­te el – egyet­len ma­gyar­lak­ta vá­ros­ban sem vég­zett az el­ső he­lyen. Ér­de­kes­ség­ként a dunaszerdahelyi be­fu­tó: 1. Kukan 37%-kal, 2. Bú­to­ra 24%-kal, 3. Miklosko 19%-kal. Az al­ter­na­tí­va nél­kü­li, ma­gyar szem­pont­ból sem­le­ges má­so­dik for­du­ló­ra a rész­vé­te­li ará­nyok – or­szá­gos 43%-os át­lag­gal szem­ben – to­vább csök­ken­tek Dél-Szlo­vá­ki­á­ban. A két­sze­rep­lős dön­tő­be nagy meg­le­pe­tés­re nem ke­rült be a szlo­vák kor­mány ál­tal fa­vo­ri­zált, a köz­vé­le­mény-ku­ta­tók ál­tal leg­esé­lye­sebb­nek tar­tott, el­bi­za­ko­dott Kukan, hi­á­ba szur­kolt ne­ki Ko­vács Lász­ló is (az MKP ezt nem vet­te túl jó né­ven a ma­gyar kül­ügy­mi­nisz­ter­től). A rend­kí­vül szi­lárd tár­sa­dal­mi be­ágya­zott­ság­gal ren­del­ke­ző Meciar ko­ráb­bi ház­el­nö­ké­vel, a bal­ol­da­li–po­pu­lis­ta Robert Fico-féle SMER, és a Tiso-t szent­té avat­ni kí­vá­nó szél­ső­sé­ges na­ci­o­na­lis­ták ál­tal tá­mo­ga­tott Gasparoviccsal szem­ben ma­radt vé­gül alul. A ket­te­jük kö­zöt­ti ne­héz dön­tést jól sum­máz­ta az a vá­lasz­tó­pol­gár, aki a má­so­dik for­du­ló­ban egy dög­lött pat­kán­­nyal a há­tán je­lent meg sza­vaz­ni. Bár­mi­lyen meg­le­pő­nek tűn­het el­ső hal­lás­ra, so­kan úgy vé­lik – köz­tük Duray Mik­lós is –, hogy Meciar győ­zel­me ked­ve­zőbb lett vol­na, mi­vel őt sza­lon­kép­te­len múlt­ját kom­pen­zá­lan­dó job­ban szo­rí­tot­ta vol­na a bi­zo­nyí­tá­si kény­szer. Gasparovic-tól túl sok jó­ra ne szá­mít­sunk, kér­dés, hogy men­­nyi­re vá­lik az őt a vá­lasz­tá­si küz­de­lem­ben tá­mo­ga­tó na­ci­o­na­lis­ta pár­tok fog­lyá­vá. Robert Fico el­len­zé­ki SMER-je sze­rint pél­dá­ul „Dél-Szlo­vá­ki­á­ban a szlo­vá­kok vé­de­lem­re szo­rul­nak”. Gasparovic pe­dig úgy lát­ja, hogy a ko­má­ro­mi Selye Já­nos ma­gyar egye­tem­re for­dí­tott tá­mo­ga­tás „ki­do­bott pénz”. Az a tény, hogy Kukan kül­ügy­mi­nisz­tert két el­len­zé­ki je­lölt is meg­előz­te, jel­zi: a szlo­vá­kok túl­nyo­mó több­sé­ge vég­leg ki­áb­rán­dult a Dzurinda-kormányból. Hi­á­ba ne­ve­zi a Wall Street Jo­ur­nal és a Fi­nan­ci­al Ti­mes Szlo­vá­ki­át „kö­zép-eu­ró­pai Pittsburgh”-nek, hi­á­ba a gaz­da­sá­gi li­be­ra­li­zá­ci­ót tá­mo­ga­tó „mainstream” köz­gaz­dász­ok és kül­föl­di nagy­be­fek­te­tők mél­ta­tá­sa, az át­ala­ku­lás szo­ci­á­lis ter­he­it vi­se­lő át­lag­em­be­rek, az Adós Adé­lok egy­elő­re sem­mit nem érez­nek a gaz­da­sá­gi fel­len­dü­lés­ből. Ne­kik nem Pitts­burgh-be cí­mez­ték a köz­üze­mi dí­ja­kat tar­tal­ma­zó csek­ket, amit egy­elő­re kép­te­le­nek ki­fi­zet­ni. Kukan és Dzurinda el­gon­dol­kod­hat­nak azon is, hogy ér­de­mes volt-e a ma­gyar sza­va­zó­kat a stá­tusz­tör­vény éles bí­rá­la­tá­val el­ta­szí­ta­ni ma­guk­tól. A vá­lasz­tás nagy ta­nul­sá­ga, hogy az eu­ró­pa­ibb-de­mok­ra­ti­ku­sabb szlo­vák erők nem sö­pör­he­tik be au­to­ma­ti­ku­san, min­den el­len­té­te­le­zés, po­zi­tív gesz­tu­sok nél­kül a fel­vi­dé­ki ma­gyar sza­va­za­to­kat, nem mű­kö­dik az „úgy­is kény­te­le­nek min­ket vá­lasz­ta­ni, mert fél­nek a rosszab­bak­tól” – jel­le­gű okos­ko­dás. A ma­gyar sza­va­za­tok­nak ára van, azo­kért ten­ni is kell va­la­mit! A szo­ci­á­lis elé­ge­det­len­sé­get nem­ze­ti re­to­ri­ká­val meg­lo­va­go­ló el­len­zék ve­zé­re, Fico, akit Ko­vács Lász­ló szí­vé­lye­sen fo­ga­dott Bu­da­pes­ten, és aki­nek út­ját egyen­ge­ti a Szo­ci­a­lis­ta In­ter­na­ci­o­ná­lé­ba, most el­mond­hat­ja, hogy Gasparovic sze­mé­lyé­ben a SMER tá­mo­ga­tott­ja nyer­te az el­nök­vá­lasz­tást. Úgy tű­nik, Fico mi­nisz­ter­el­nö­ki am­bí­ci­ói előbb-utóbb va­ló­ra vál­hat­nak. A „nem­zet gyám­ja és vé­del­me­ző­je” cí­mért foly­ta­tott ver­seny­ben Ficónak ugyan­ak­kor nem si­ke­rült meg­sza­ba­dul­ni egyet­len ko­moly ri­vá­li­sá­tól – Meciartól – akit ér­de­ke lett vol­na el­nök­ként ki­von­ni a na­pi po­li­ti­kai csa­tá­ro­zá­sok­ból. Bár az elő­re­ho­zott vá­lasz­tá­sok pil­la­nat­nyi­lag le­ke­rül­tek a na­pi­rend­ről, az­zal min­den­képp szá­mol­ni le­het, hogy Szlo­vá­kia ar­cu­la­ta vál­toz­ni fog. Dzurinda kor­mány­fő bal­laszt­tá vált, tá­vo­zá­sát egy­re in­ten­zí­veb­ben kö­ve­te­lik a ko­a­lí­ci­ós part­ne­rek. A nem­zet­kö­zi köz­vé­le­mény fenn­tar­tá­sok­kal fo­gad­ta ugyan Gasparovic-ot, de a po­li­ti­kai ra­ci­o­na­li­tás kény­szer­pá­lyá­ja nem te­szi le­he­tő­vé a most in­teg­rá­ló­dott Szlo­vá­kia el­szi­ge­te­lé­sét. A ma­gyar kül­po­li­ti­ká­nak min­den­eset­re fi­gye­lem­mel kel­le­ne kí­sér­nie a szlo­vá­ki­ai ese­mé­nye­ket, hi­szen vár­ha­tó, hogy a fel­vi­dé­ki ma­gyar­ság is­mét nö­vek­vő nyo­más alá ke­rül.