Magyarországon már­ci­us 25-étől ve­tí­tett film ed­dig nem ta­pasz­talt in­du­la­to­kat vál­tott ki vi­lág­szer­te. Ma­ga a dis­pu­ta azon­ban, jó­val túl­nő­ve az al­ko­tás elem­zé­sén, az év­szá­zad­ok óta je­len­lé­vő el­len­tét pa­ra­zsá­ra löt­­tyin­tett egy kan­na pet­ró­le­u­mot. La­punk a tűz­fé­szek fe­lől in­dul­va vil­lant fel ké­pe­ket a zsi­dó–ke­resz­tény meg­bé­ké­lés hosz­­szú fo­lya­ma­tá­nak leg­utób­bi stá­ci­ó­i­ról, hogy vé­gül az üz­let vi­lá­gá­ban old­ja fel a fe­szí­tő el­len­té­te­ket.

Meg­oszt­va
Ha a film an­ti­sze­mi­ta, ak­kor ma­ga az evan­gé­li­um is az – je­len­tet­te ki a Szent­szék szó­vi­vő­je, Joaquín Navarro-Valls azu­tán, hogy II. Já­nos Pál pá­pa meg­te­kin­tet­te a fil­met. A köz­is­mer­ten zsi­dó szár­ma­zá­sú Steven Spielberg (aki a HVG sze­rint tör­té­nel­mi­et­len mó­don, még­is szív­fa­csa­ró­an ál­lí­tott em­lé­ket a vész­kor­szak ál­do­za­ta­i­nak Oscar Schindler ná­ci zsi­dó­men­tő tör­té­ne­tén ke­resz­tül) még nem lát­ta a Gibson-opust, azon­ban ha meg­néz­te, el fog be­szél­get­ni a ren­de­ző­jé­vel. Ér­dek­lőd­ve vár­juk, hogy a Shoah Ala­pít­vány élet­re hí­vó­ja mit tar­to­gat Mel Gibson szá­má­ra. Vé­le­mé­nye an­nál is in­kább fon­tos le­het, mi­vel ala­pít­vá­nyá­nak és ter­mé­sze­te­sen ön­ma­gá­nak is az a cél­ja, hogy „…az egész vi­lág meg­is­mer­je az igaz­sá­got, kü­lö­nö­sen a kö­zép­is­ko­lás­ok, egye­te­mis­ták és ál­ta­lá­ban a fi­a­ta­lok”. A fő kér­dés az itt, hogy az al­ko­tás­nak mi az igaz­ság­hoz, a tény­sze­rű­ség­hez fű­ző­dő vi­szo­nya. Ve­res And­rás püs­pök a Ma­gyar Ka­to­li­kus Püs­pö­ki kon­fe­ren­cia tit­ká­ra nem hagy két­sé­get afe­lől, hogy a film az Evan­gé­li­um­ra épü­lő kro­no­lo­gi­kus át­te­kin­tés Jé­zus éle­té­nek utol­só 12 órá­já­ról. A ma­ga na­tu­rá­lis va­ló­sá­gá­ban ugyan meg­hök­ken­tő, de épp ez­ál­tal se­gít a jé­zu­si sze­re­tet meg­ér­té­sé­ben – ál­lít­ja a püs­pök. Ez­zel szem­ben Várkonyi Ti­bor Ma­gyar Hír­lap­ban meg­je­lent pub­li­cisz­ti­ká­ja sze­rint az al­ko­tást min­den idők leg­an­ti­sze­mi­tább film­je­ként is­mer­ték el nyu­ga­ton. Mint az a fen­ti vé­le­mé­nyek­ből is lát­ha­tó, a Má­té Evan­gé­li­u­má­ból ere­dez­te­tett prob­le­ma­ti­ka (vé­re raj­tunk és fi­a­in­kon) do­mi­nál­ja a film nyo­mán ki­ala­kult dis­kur­zust (no­ha a kifogásolt részek csak arámiul hangzanak el), és fel sem me­rül a hi­te­les­ség, il­let­ve mű­vé­szi sza­bad­ság kér­dé­se, me­lyet pél­dá­ul Hermann Nitsch or­gia-misz­té­ri­um ki­ál­lí­tá­sa kap­csán szak­ava­tott kultúrpápáink ün­ne­pel­tek.

Ve­tü­lő ár­nyék
Egy biz­tos. Bár­ki­ről vagy bár­mi­ről is le­gyen szó, ha a zsi­dó­ság tár­sa­dal­mi sze­re­pé­re utal, em­lí­ti vagy csak fél­re­ért­he­tő­en fo­gal­maz, füg­get­le­nül a kon­tex­tus­tól azonmód az an­ti­sze­mi­tiz­mus ár­nyé­ka ve­tül rá és rög­tön az új­sá­gok ve­ze­tő hí­rei kö­zé ke­rül. Em­lé­ke­ze­tes, hogy ti­tok­mi­nisz­ter­sé­ge ide­jén Kö­vér Lász­lót ke­ver­ték az an­ti­sze­mi­tiz­mus vád­já­val ka­bát­lo­pá­si ügy­be. S ha már si­ke­rült be­gyűr­ni őt egy ska­tu­lyá­ba, ak­kor az sem meg­le­pő, hogy el­vár­ják, a töb­bi „gya­nú­sí­tot­tól”, eh­hez a ka­rak­ter­hez vi­szo­nyul­jon. Ko­vács Ákos elő­adó is meg­kap­ta a Bos­­szú né­pe cí­mű szá­ma kap­csán az an­ti­sze­mi­ta jel­zőt, hi­á­ba uta­sí­tot­ta vis­­sza a rossz­hi­sze­mű ér­tel­me­zést.
Hogy ki és mi­kor dob­ja be ezt a sú­lyos tör­té­nel­mi vá­dat, az még olyan so­kat lá­tott po­li­ti­ku­sok szá­má­ra is ki­szá­mít­ha­tat­lan, mint Demsz­ky Gá­bor vagy Gyuriczáné Né­meth Er­zsé­bet. Nem kell ah­hoz sem kü­lö­nö­sebb jós­te­het­ség, hogy ész­re­ve­gyük, szor­gos ke­zek már új­ra gyú­ro­gat­ják kis hó­lab­dá­ju­kat, hogy az­tán el­in­dít­sák a hegy­te­tő­ről an­nak re­mé­nyé­ben, hogy majd la­vi­na­ként Wass Al­bert szob­rát is el­so­dor­ja. Az író­ét, akit Göncz Ár­pád ál­lam­fő 1993-ban a Ma­gyar Köz­tár­sa­sá­gi Ér­dem­rend Kö­zép­ke­reszt­jé­vel tün­te­tett ki. Wass Al­ber­tét, aki – a tel­jes­ség és a tör­té­ne­ti hű­ség ked­vé­ért te­gyük hoz­zá – bizonyos korszakában nem éppen körültekintően fogalmazott a zsidókérdésben (galíciánerezett, na) még­is fi­a­tal ol­va­sók ez­re­it ál­lí­tot­ta ma­ga mel­lé su­gár­zó ha­za­sze­re­te­té­vel és a be­csü­let eré­nyé­nek min­de­nek fö­lé he­lye­zé­sé­vel. Me­lyik volt a hang­sú­lyo­sabb? A hi­ba au­to­ma­ti­ku­san tör­li-e az eré­nye­ket? – te­szik majd fel a kér­dést, s ez­zel vis­­sza is ér­kez­tünk a Pas­sió cí­mű film kö­rü­li hab­ve­rés­hez: mi az, ami az al­ko­tás alap­mo­tí­vu­ma: a zsi­dók tör­té­nel­mi fe­le­lős­sé­gé­nek fir­ta­tá­sa vagy a krisz­tu­si sze­re­tet ke­gyet­len­sé­gen is át­su­gár­zó be­mu­ta­tá­sa.

Tá­la­lás
Elő­re bo­rí­té­kol­ha­tó tár­sa­dal­mi ref­lex ered­mé­nye a film ap­ro­pó­ján ki­ala­kult vi­ta, egy­ben re­me­kül ki­ak­náz­ha­tó mar­ke­ting­fo­gás is. Mi­ként ar­ra az In­dex fó­ru­mán Titanick né­ven be­író netpolgár már már­ci­us ele­jén úgy rá­vi­lá­gí­tott: „Gibson a sa­ját ma­ga gyár­tó­ja/pro­du­ce­re ez eset­ben. Te­hát a merch-et ő szab­ja meg. Akár­csak a ci­ni­kus mé­dia­kam­pányt és bal­hét, amely a fil­met kör­be­ve­szi. Gon­do­lod, hogy a hős nyi­lat­ko­za­tai vé­let­le­nül ke­rül­tek elő a be­mu­ta­tó kö­ze­led­té­vel, míg a tea­sert majd egy év­vel előbb le­he­tett lát­ni és se­hol sem volt még a bot­rány... broáf. Amúgy a 24 mil­li­ós nyi­tás, ami bő­ven száz fö­lé megy az ingyenbotrány mi­att, erő­sen rom­bol­ja a val­lá­si áhí­ta­tot. Bár sen­ki nem saj­nál­ja tő­lük.” He­ren­di Gá­bor Ma­gyar vándor-promóciójának rekvizítumai (köz­le­ke­dé­si táb­lát, sap­kát sőt még sütit is pi­ac­ra dob­tak) még ha­tá­ron be­lül van­nak. Azon­ban a Pas­sió ese­té­ben a 13$-ért áru­sí­tott, bőr­szíj­ra fű­zött acél­szeg nem más, mint a gagyi ku­fá­rok ál­tal meg­je­le­ní­tett brech­ti el­ide­ge­ní­tő ef­fek­tus. Mi­re va­ló? Ez­zel vés­se szí­vé­be a né­ző mind­azt, amit lá­tott?