És a minek a kezdete? (2004. szeptember) Ha egy ellenzéki politikus mondta volna azt, hogy a kovácsizmusnak ezennel vége – ugyan, az fel se tűnt volna. Ha mégis, akkor csak a megszokott módon mellérendelt/értendő komcsizás miatt, ha mégsem amiatt, akkor a minden-ellenzék-átka attitűd vont volna rá figyelmet, nevesül az, hogy itt valaki már megint pattog. De nem így történt. Azt ugyanis, hogy a kovácsizmusnak vége van, Szili Katalin, az MSZP egyik, igencsak esélyes elnökjelöltje jelentette ki, augusztus utolsó napjaiban. Aki mellesleg az Országgyűlés elnöke, akinek mellesleg, a befulladt Gyurcsány- meg más MSZP-botrányok idején voltak bizony olyan őszinte, kritikus kiszólásai, amelyektől megremegett a Köztársaság tér. És hogy az őszinteség-serpenyőbe is kerüljön valami, hosszátette: Gyurcsány Ferencnek az MSZP-elnökség (8-0!) ellenében elért elsöprő sikere olyan tény, ami után akár ő maga is levonhatná a konzekvenciákat, s hogy ezt nem teszi, annak az az oka, hogy várja az elnökválasztó Kongresszust. Amely, ugye, valaminek a kezdete leend, ha már Kovács pártelnöki mandátuma akkor ér véget. Ha viszont Szili Katalin ezzel a, mondjuk ki, cinikus, megbélyegző Izmus utónévvel ellátott Kováccsal együtt szavazott egy, a párt jövőjét érintő, kardinális kérdésben (miniszterelnök-jelölés), akkor valami homályos. Miért címkéz bele abba a tálba, amelyikbe beleszavazott, kedves Katalin? Mindettől függetlenül Szili Katalin (nem az állításával, hanem az alany megnevezésébe bújtatott állítással) megint kimondott valami olyat, ami egyrészt nagyon igaz, másrészt már régóta el kellett volna hangoznia. Az elnökségért is harcba szálló Szili Katalin nem akármilyen terhet próbál a vállára venni. Nem az elnöki címről van szó. Nézzük nyitottan a helyzetet: mintha azt akarná bizonyítani, hogy egy egység következetlenség, egy egység szemhunyás és egy egység sírógörcs között néha felszínre kerülhet a lelkiismeret. Aki pedig az MSZP élő lelkiismerete akar lenni, annak van baja elég. Főleg ha a gőzölgő massza a kovácsizmus csebréből a gyurcsányizmus vedrébe tart.
|