Éles a verseny a két giga menza között
A burger king? (2003. augusztus) Manapság divatos egy-egy komolyabb társalgást megfűszerezni azzal az információval, hogy nem tudom hallottátok-e, de még sohasem volt háború olyan országok között, amelyek mindegyikében volt McDonald’s. Lásd Amerika háborúit Afganisztán és Irak ellen. Úgy döntöttünk ezért, e havi Fidel Gastro rovatunk annak jár utána, hogy elnyeli-e a hamburger a puskaport. Avagy kultúra-e a hamburger? Mindjárt az elején le kell szögeznünk, nehogy áltudományoskodással vádoljanak bennünket, nem nyeli el a hamburger a puskaport és nem is olyan régen volt háború két McDonald’s-os ország között. Térségünkben ugyanis elsőként 1988-ban a valaha volt Jugoszláviában nyitott az első meki. Volt is nagy sorban állás! 1991-ben például egyetlen napon a Bezistan nevű McDonald’s-ban 16 823-an rendeltek. (10 órás nyitva tartással, ez azt jelenti, hogy 1,2 másodpercenként csengett a kassza.) De déli szomszédainkon nem segített a világrekord. Megállapítható tehát, hogy Szaddam Husszein kezében két Big Mac-kel sem élvezne diplomáciai mentességet, sőt Kim Dzsong Il ázsióját sem emelné jelentősen egy Phenjanban rendezett óriási szülinapi buli Ronald bohóccal, Happy Meal menüvel és sok-sok konfettivel. Most, hogy lefújtuk a mekiről a misztikus ködöt, vizsgáljuk meg tüzetesebben Amerika két etetőgépét, a McDonald’s-ot és a Burger Kinget. Mindkét cég sikersztorija az ötvenes évek közepén kezdődött. A BK-t 54-ben Miamiban alapították, míg a nagy klasszikusra egy évet várni kellett. Jelenleg a világ 57 országában 11.350 Burger King üzemel, míg a nagy testvér hálózata 118 országot érint, több mint 30.000 étterme van, és naponta 46 millió vásárlója. Sikerüket saját bevallásuk szerint a tisztaságnak, a kényelemnek, a minőségnek, a marketingnek és a franchise-rendszernek köszönhetik. Annak, hogy sokak szemében az elérhető luxust jelentik. Clinton bevallottan meki-párti, egy interjúban megemlítette, hogy amikor az új házukat kinézték, az is szempont volt, hogy milyen messze van a legközelebbi McDonald’s | Az egy 20 évre szóló franchise-szerződés a BK-val az USA-ban 50.000 $ (kb. 11.000.000 Ft), a McD-ben ez a költség 45.000 $. Persze a járulékos költségek, nagyságrendekkel növelik még ezeket az összegeket. Magyarországon, ha valaki úgy gondolná, hogy belép a McDonald’s nagy és nagymúltú családjába, akkor ez a költség helytől és jogoktól függően 40-100.000 millió forint között mozogna. De oknyomozó bélbúváraink tovább kutattak. Mi van a hamburgerben? Persze nem mindegy melyikben, más a McDonald’s-os és más a Burger Kinges. Mintegy láthatatlan apró törésvonalat jelentve az amerikai kultúrában. A BK-ban vásárolt hambi 120 gramm, míg mekis társa mindössze 105 grammot nyom. A kalória versenyt is a BK nyerte, 315-tel a 280 ellenében, hasonlóan a zsírversenyhez amelynek végeredménye 120:90 a Burger King javára. Ha a két cég „nagyágyújának” a Big Mac-nek és a Whoppernek az adatait hasonlítjuk össze, akkor is arra a következtetésre kell hogy jussunk, hogy a BK-s Whopperben több az anyag (BK/McD Súly: 303/215; Kalória: 770/580; Zsírtartalom: 45/33 Koleszterin: 95/85). És hogy ez a törésvonal nem is olyan aprócska, jelzi, hogy míg a mekiben Coca-Cola üdítőket lehet vásárolni, addig a burgerben a Pepsi az úr. Persze azon sem lepődne meg senki, ha a Demokrata Párt kampányát az egyik, míg a republikánusokét a másik cég támogatná, harcolva az udvari szállítói címért. Clinton bevallottan mekipárti, egy interjúban megemlítette, hogy amikor az új házukat kinézték, az is szempont volt, hogy milyen messze van a legközelebbi McDonald’s. Végül megvették a kiválasztott házat, mert a 3,7 mérföld nem tűnt olyan soknak. De a Burgeresek főnöke sem panaszkodhat, ő például bármely párt nyerő embere lehetne. Megnyerő, rendkívül sármos úriember, látszik rajta, hogy mindennap a divattervezők asztaláról indul munkába. Tökéletes 50-es, hibátlan arccal, széles mosollyal. A rosszmájú kritikusokat csupán csak egyetlen részlet zavarhatja, az Armani öltönyhöz választott Burger Kinges nyakkendő. Hiába no, nincs az a jó kakaspörkölt, amit ne lehetne elrontani egy csipetnyi szarral – mondaná erre egy sokat látott klasszikusunk. Mindkét cég nagy menetelése egészen tavalyig megállíthatatlannak tűnt. A 80-as évekig a hazai fogyasztás emelte a részvényeket, ezt követte az ázsiai, majd a látványos, rekordokkal tűzdelt kelet-európai terjeszkedés. Tiszta sor. Először tavaly borultak az elképzelések, a piac stagnál, úgy tűnik nem fér több húspogácsa az emberekbe. Ezért a meki frontemberei előre menekülnek. A legújabb tervek között az szerepel, hogy Ronald bohóc megjelenik a benzinkutak mellett is, és minden teli tankhoz jár egy hamburger… Ez ügyben a Chevronnal és az Amocoval már alá is írták a szerződést, és Amerika szerte a benzinkutak mellé kezdenek épülni a legújabb drive thru éttermek. Persze a beetetés első számú célpontjai a gyerekek. A McDonald’s például kizárólagossági szerződést kötött a Walt Disneyvel, hogy rajzfilmfiguráikat műanyagba öntve csapják a Happy Meal menühöz. Problémát jelentenek a környezetvédők és az antiglobalisták támadásai. Az utóbbiak könnygázzal, az előbbiek a szelektív hulladékgyűjtés felkiáltással szerelhetők le. Az idősebbek emlékezhetnek, hogy a 80-as évek végén nálunk is próbálkoztak magyaros gyorsétterem-lánc felállításával, a jól csengő Paprika a népieknek és a modern City Grill az urbánusoknak. De nem sikerülhetett megállítani az amerikai óriás nyomulását. Mára már mindössze egy lassan muzeális értékel bíró Paprika gyorsétterem maradt a Pilvax mellett (!), amelyen még jól kitapintható a Kádár-rendszer. Kovi ubi, paprikás csirkével műanyag tányérban – Big Mac áron. Miért kellett nekünk mindenáron gyorsetetőt csinálnunk? Egyszerűbb lett volna egy Mc Döglesz nevű gyorsitató, Big Sörrel, Happy Szesz menüvel, egyenkönyöklővel, hánytatópulttal és autós behajtóval. Majd elfelejtettem, aki Irakban akar McDonald’s-ot nyitni, az jelentkezzen a 630-623-7960-on, vagy írjon emailt a franchise.inquiries@mcd.com-ra.
|