A médiaértelmiségrõl (2005. május) A hetvenes években még nagyon örültünk, hogy a család aranyos dokibácsija végre a kertvárosban, otthon is rendelhetett, nem kellett az SZTK-ba (családunk idő;sebb tagjainak a mai napig OTI) menni és ücsörögni a golyvás alkeszek között. Azonban döbbenten tapasztaljuk, hogy az elmúlt húsz évben semmi nem változott. Természetgyógyászhoz jöttünk nagybátyánkkal, Titi bácsival. Lehuppanunk mellé a padra és már most gyűlöljük a helyet. Pedig Titi még meg sem szólalt. Titi agglegény, reumatikus panaszai vannak, és mit tegyünk, szeretjük őt. Nem csak azért, mert családtag, hanem mert a magyar műszaki értelmiségiek azon széles táborába tartozik, akiket ugyan nem engedtek annak idején bölcsészkarra, de építőmérnökként is mindent megtesznek annak érdekében, hogy karban tartsák magukat. Most éppen a sajtó van soron. Titi bácsi elkötelezett – és ami ennél is jobb –, intelligens reakciós, aki értő szemmel nyilatkozik Doromboló Cicusunk súlyáról, lapunk nagy barátja és konstruktív javaslatai vannak. Az a baj, hogy ebben a kis egérlyukban a suttogás is hangos, Titi bácsi pedig megszokta, hogy irányított süketségben szenvedő művezetőkkel kommunikáljon. Titi ordít. „Tudod, azzal nem lehet választást nyerni, hogy néhány ezer értelmiséginek elmagyarázod, hogy milyen jó a természetjog. Bulvárlap kell, csöcsös nőkkel, amelyik bemutatja, hogy hogyan loptak ezek, ki volt Szeva bácsi alkalmazottja, hogyan itták meg az iskolatejet”. És még „publicisztikákkal nem lehet nyerni, azt nem olvas senki (Kösz, Titi bácsi). Fel kell tűrni az ingujjat, elmenni a cégbíróságra, meg hajtókat interjúzni, akik Erős Jánosnak kikötözték az őzbakot a magasles alá”. Erre megjegyezzük, a Dzsonnit nem engedjük bántani, úgy lő, mint a Bőrharisnya, ilyesmire nem szorul rá. Miután a helyiségben már mindenki kettőnk diskurzusát figyeli, nincs mit vesztenünk. Elöljáróban megemlítjük, hogy Magyarországon mindenki kurvára ért a lapcsináláshoz, mert a fociról beszélni nem érdemes, marad a média. „Azt szeretik az emberek” – jelenti ki mindenki, aki már látott pulton Blikket. Szeretik a focit, a puckó nőket, a botrányt, a sztárinterjúkat. Az emberek olyanok. Tegyük hozzá, hogy van éppen jobbos bulvárlap a világban, de nem biztos, hogy olyanok akarunk lenni, mint a Bild. Vagy ha igen, akkor is jó hallgatni a megveszekedett konzikat, amint a statáriális eljárás mellé odakövetelik a bulvárlapot. Olyan ez mint a katolikus pornó. Még nincs, de sokan szeretnének, csak a megfelelő enciklikát várják. Persze, ne rójuk meg őket, Magyarországon, ahol a média színvonala ilyen, a mintákat sem lehet valami Bildungsromanból meríteni. Nevetnünk kell, amikor egykori évfolyamtársaink közül a leghülyébbeket kereskedelmi tévé főszerkesztői pozíciójában látjuk viszont, amikor az angol fakultációról szemmel láthatóan kidobott kisleány atlanti külpolitikai szakértőként illetve grand reporter-ként jelenik meg (szerzőnk szemérmes: Zöldhegyi Katalinra gondolt – a szerk.), amikor Tanár Urak dúlnak. A másik külpolitikai atyamester, nem emlékszünk, hogy megkapta-e a Prima Primissimát, már a jelölés ténye is botrány: aki 1947-ben büszkén írta a Mindszenty-ellenes förmedvényeit a kommunista sajtóba („ólmosbottal dolgozott a zalaegerszegi plébános”), ma is büszkén kommentálhatja az új pápa megválasztását. (Gyanúnk szerint ez meg Gömöri Endre – a szerk.) Az istenített gonzo újságírás sztárjai pedig, amint hoz feléjük egy kis zsetonszagot a szél, rögvest szmokingot öltenek, bokszot kommentálnak, színes, dombornyomásos álmagazinokba, életmód-izékbe írnak rettentő sok pénzért. Esetleg az Axelero elnökeként sarcolják az ő népüket. Amivel nincs semmi baj, ezt mi is szeretnénk, akár kicsit kevesebb pénzért. De mi legalább nem adjuk el magunkat kicsi megnyomorított balliberálisnak, aki hasztalan próbálja megújítani a sajtónyelvet, a társadalmat, a magyar élet világát, épphogy csak telik neki a macisajtos zsömlére. Mulatságos egy olyan ménsztrímben lenni, amely folyamatosan kisebbséginek hazudja magát. Könnyei pedig potyognak az ofszetpapírra, Bódi Szilvia mellé, és még jut belőlük a számlatömb indigójára is. És utóbbiak még a jók, a táplálkozási lánc teteje, mert akad köztük néhány ember, aki valóban szabadelvű, és nem tapsikol önfeledten antiliberális szemétségeknek. A többiek egyszerűen csak szegény idióták, akik minél mélyebbre szeretnék fúrni magukat a politika ánuszába, a Szaddámról írott álkönyveikkel, a rohamosan terjedő Kurucz Péter-hanghordozással, a büszke curriculummal, amelyben az szerepel, hogy az Objektívben hordták a kávét Bánó Andrásnak, és ha őket kidobják, még mindig visszamehetnek ügyvédnek. Szakvizsga nélkül, havi ötvenhétezerért, persze, életszerűen. Csakis. Aztán hipp-hopp, tévéalelnök lesz belőlük. Titi bácsi göcög: ő csak a jobboldali anarchistát akarta kihozni belőlünk, ismer minket, mint a rossz pénzt. Átvert. Csak idegesítették a várószobai egyedek, és fel akarta nyomni a burájukat, de egyedül nem ment. Nyílik az ajtó, kilép a felcser. Reméljük, nem értünk jön.
|
Kapcsolódó letölthető archív fájlok: UFi 2005. május (1493 kbyte)
Szóljon hozzá a fórumban!
|
#9: _volt (2005. -0. 7-. 13: 0) | | Tegnap este furcsán visszafogott volt az Ablonczy!! Úgy tünt, mint ha szerepcsere történt volna a Magyar Hírlapossal! | | Válaszok struktúrája | |
#8: _Jos (2005. -0. 6-. 10: 1) | | Jó ez a cikk, csak mégsem
Méghogy nincs magyarországon jobboldali bulvár? Schmittblikk. Ugye emlékszik mindenki? Fideszes szórólapok, plakátok: így megy fel az ár, úgy csökkennek a bérek. Mindenki látott már ilyet. Ja, és a Magyar Nemzet. Hát, az az újság, amelyiknek a címlapján volt Juszt nyúlvadászata az nekem eléggé bulvár. Meg az online változatban a címlapon megnézte valaki, hogy mik vannak? Ilyet a NOL- on sosem láttam. | | Válaszok struktúrája | |
#7: _abrudbányai (2005. -0. 5-. 25: 1) | | Mi van, Lipótmezőn elkészült végre a szélessáv? | | Válaszok struktúrája | |
#6: _ (2005. -0. 5-. 23: 1) | | A beszólás szabadsága
Sódban sok a pol-sztár érettük ki szalad, mint én tévé elől ha hallom hangodat?
Meglepő? Az nem vagy. Inkább mulatságos. Képzelt tehetséged egészségre káros.
Elhiresült kvalitásod árokszéli pipacs. Nem vagy te egyéb mint lapos gyenge ripacs.
Rózsa gyurkát múlod alul sokszor nagyon. Pedig gyugyót alulütni, nem egyszerű vagyon.
Két nagy nulla.. Klozet. Pedig de jó lenne, kettőtök keresztnevéből ha zseni kikelne.
Még műsor-hátteret sem tudsz prezentálni. Ezért kényszerültél máséhoz nyulkálni.
Ütöttek is gyorsan a praclidra nagyot. Miattad kell szégyellenem, hogy én magyar vagyok?
Pedig te nem vagy az! Herélsz e hazában. Polgárok hátán és pénzük birtokában.
Akad itten egypár százalék más lakó. Tőlük is befolyik feléd némi adó.
Pengetnek ám ők is eléggé rendesen. Te a pénzükből ülsz mint vadász a lesen
műsorodban, amely annyira a tiéd, amennyire tulajdonom egy holdbéli vidék.
Népakaratból segg ovis viccet gyáthat, királyi tévében adva? Mit képzelsz? Te állat!
Sok millió magyarba rúgsz, tulajdon pénzükön? Rosszindulatú takony vagy! Hányadék a köbön!
Erkölcsi hullád már elszáradt jó régen. Hiéna sem érintette átlépett a mérgen.
Ne hidd ám, hogy hülye az aki csak hallgat! Zebracsikos leszel ha törik a szarvad.
Pol rendeléseknek teszel csak eleget A pénzt rá a nép adózza te meg bezsebeled.
Nem irigylem tőled de mi nem illet, árthat. Immateriál javaknak erősen hiján vagy.
A penész is hasznos. Feltéve ha nemes. Na de téged látni nem éppen kellemes.
Üres szókat vagy csak szaporitni képes. Kölykeidhez fokozottan megértő, negédes.
Gyermekeid tudjuk már ezt, pol óriás bébik. Mosod is a retket róluk ahogyan ők kérik.
Bár ha nálad megjelennek esnek a mércébül. ők se tudják, ázsiójuk vajon mért nem szépül.
Tudunk rólad mást is. Nem vagyunk oly hülyék. Megosszuk a nemzttel is csak várj egy kicsikét.
Aki ringbe száll, az állja az ütést is. Ha pankrátorkodik, akkor elfenekelést is.
Melegben jól olvad lopótökön a vaj. És ha lecsepegett máris készen a baj.
Akkor aztán bizony lehet későn sirni. Köztársasági elnöknek kegylevelet irni.
Mert, hogy az nevet jót ki utoljára nevet. Szivből kacagni pedig csak időzitve lehet.
Ketyeg is alattad a pokolszerkezet, melynek alkotója te magad vagy, lehet.
No de visszatérek kritikámhoz lassan. A vékony fedréteget kissé megkaparjam.
Puszedlimáz vagy te bekeverve szarral. Harangozó, kötél nélkül, szekrény-méret arccal.
Már ha a busódat arcnak lehet hivni. Mert az archoz más kell nem ily mohács holmi.
Jó, legyen. Pofás vagy. kiegyezel ezzel? Vagy maradsz pofátlan s kárhozol ezerrel?
Biz' nulla vagy sanya néznii is sanyarú. Egy egész nemzetben érett bizonysággá gyanú.
Csak a szellem-toprongy tart téged istennek. Szólásod a szakadt spárga őnáluk még elmegy.
Lakodalom Lajos hozzád képest érték! Vendégeid igen gyakran csak tőkétlen récék.
Égszinkék bőr ruci, ez nálad a trendi? Bugyi-rózsaszin ing, bőrre varrva? Vagy mi?
Nem először látom rózsa ümögödet! Vagy nem vedlettél át a melegházból jövet?
Netán ez védjegyed? Márkád és imázsod? Te viseled amott. Én meg itt behányok.
Kopasztani szeretsz. És semmit sem adni! Vagy ha mégis adsz, hát az is sekély, talmi!
Bóvli mint te magad szimpla, hamis telér. de ki adhat többet
annál amit megér.
Sajtnak is büdös vagy! Hát még rózsaviznek! Ebugatta viselője a rózsaszin ingnek.
Lassan lehámozzuk a rohadt krumplit végül. Nocsak, mit találunk? Ember beleszédül!
Kristálypohárból ím, igy lesz kancsó, bögre, lepattant plé' bili, nemzet szaros vödre..
| | Válaszok struktúrája | |
|
|
|