A kormányzati ciklusának végéhez közeledő MSZP–SZDSZ-kabinet érdemi tennivaló helyett hol a távoli jövőt kémleli, hol meg csip-csup napi ügyeket old meg lázas buzgalommal. A hatalmon lévő baloldalon egyre inkább a kapuzárási pánik jelei mutatkoznak, a Medgyessy Péter örökébe lépő Gyurcsány Ferenc pedig rendre Orbán Viktorban leli meg minden bú és baj forrását. Higgadt, tárgyilagos elemzésünk következik az utóbbi hetek parlamenti eseményeiről és a szocialisták kampányáról.

Egy esztendeje, hogy Gyurcsány Ferenc – barátainak: Fletó – a Magyar Köztársaság kormányának feje. Ez alkalomból jól rárontunk a baloldali miniszterelnökre, a magunk szokásosan elfogult módján ízekre szedjük személyiségét, politikáját, mely eljárásban nem rettenünk vissza a szövegkörnyezetükből kiemelt idézetek tendenciózus alkal-mazásától sem.

Az ügynöklisták eddig jobbára csak elterelték a figyelmet a diktatúra működtetőiről. Az alábbiakban az ő lelkivilágukba próbálunk belegázolni, javaslatot teszünk egy amnesztiatörvényre, és apró kételyünket fejezzük ki az Európai Unióval szemben.

Mi­u­tán Gyurcsány Fe­renc ki­ad­ta a jelszót: arc­cal az egy­há­zak el­len, a kormány­fő an­ti­kle­ri­ká­lis he­vü­le­té­hez ma­te­ri­a­lis­ta író­ink, pub­li­cis­tá­ink, állattan­ásza­ink szál­lí­ta­nak tudományosabb­nál tu­do­má­nyo­sabb ér­ve­ket. Az Ufi csak de­cem­ber­ben és ja­nu­ár­ban két­tu­cat­nyi je­len­tő­sebb sajtó­köz­le­mé­nyü­ket szá­mol­ta ös­­sze. Ezek­ből idé­zünk né­hány (ha­mis) gyöngy­sze­met.

Ha valamilyen csoda folytán egy jó tündér Gyurcsány Ferencnek felkínálná a lehetőséget, hogy Trianon után nyolcvan esztendővel az anyaországot egyesítse az elcsatolt területekkel, félő, hogy miniszterelnökünk csak legyintene, és azt mondaná: „Nem kell, túl drága!” A december 5-i népszavazás a kettős állampolgárságról évtizedek óta a legnagyobb lehetőség arra, hogy kiderüljön: cselekvő közösséget vállalunk-e még idegenbe szakadt véreinkkel.

Lapzártánkkor, szeptember végén nagyon úgy látszott: semmi sem ment meg minket attól, hogy Hiller István legyen a szocialista párt következő elnöke. Az alábbiakban vetélytársainak esélyeit latolgatjuk, vájkálunk kicsit a politikus múltjában, és ez alkalomból önkritikát is gyakorolunk.

Ami­ó­ta Hiller Ist­ván az MSZP tag­ja, a párt a de­mok­ra­ti­kus szo­ci­a­liz­mus hír­nö­ké­ből a szo­ci­ál­de­mok­rá­cia baj­no­ka lett. A Hiller szer­kesz­tet­te új párt­prog­ram ugyan­ak­kor jö­vő­kép­nek szá­nal­mas – vi­szont, mi­ként lát­ni fog­juk, jól meg le­het ve­le sér­te­ni kon­zer­va­tív csa­lá­do­kat.

Miért az állam a multinacionális cégek legjobb barátja, és mit szól ehhez a politikailag aktív középosztály? Kiknek az érdekeit szolgálja a jelenlegi állapotok fenntartása és miért nem képesek közszolgáltatásaink a tőlük elvárható színvonalat nyújtani?

Nagy taktikai csata végén dől el június 13-án, hogy kormány vagy ellenzéke sikerét hozza-e az európai parlamenti választás. Ilyen voksolást nem látott még az ország: mivel borítékolható a csekély érdeklődés, és az urnákhoz járulók összetétele is felboríthatja a várakozásokat, nehéz volna a végeredményt megjósolni. Az MSZP kampányában az alacsony részvételre játszva kerüli a csinnadrattát, a Fidesz számára pedig híveinek mozgósítása a legnagyobb kihívás.