At­tól fél­tem, ez is csak egy olyan film lesz, mint mond­juk a Csi­ni­ba­ba, vagy az Ám­bár ta­nár úr volt. Af­fé­le gálvölgyis, koltais, ró­zsa­szín nosz­tal­gia-kok­tél, „kis pénz, kis nyo­mor, de leg­alább volt mit en­ni, és mi­lyen vic­ces volt a tor­na­ta­nár”–fé­le katyvasz, né­met ki­vi­tel­ben.

Mi­ó­ta a kor­mány­zat ezer­egy me­se­be­li szlo­gen­je kö­zé fel­vet­te a „2003 a fo­gya­ték­kal élők éve”-cí­mű irány­el­vet is, csi­nos mi­nisz­ter­nőnk akadt, aki az esé­lyek egyen­lő­sé­gé­ért száll sík­ra.
Megtanultuk, mert Lé­vai Ka­ta­lin fe­jünk­be ver­te: mon­dan­dó­ját nem­csak hal­lók szá­má­ra ar­ti­ku­lál­ja, ha­nem sü­ket­né­mák szá­má­ra jel­tol­má­csot is igény­be vesz. Ha Ka­ta­lin, ak­kor tol­mács, ha tol­mács, ak­kor – majd­nem min­dig – Ka­ta­lin is. Na, itt len­ne pár meg­jegy­zé­sem. De, hogy ne ér­jen a vád, mi­sze­rint csak di­ag­nó­zis va­gyon, te­rá­pia se­hol, hát tes­sék. Öt­le­tek ingyér' a Ál­lam­nak.

Szol­no­kon de­rül ki, hogy a ki­sze­melt busz iga­zá­ból nem is megy be Nagy­kö­rű­re, bár va­ló­ban meg­kö­ze­lí­ti né­hány ki­lo­mé­ter­nyi­re. Rö­vid he­zi­tá­lás után el­fo­gad­juk a Vo­lán aján­la­tát, s igény­be ves­­szük szol­gál­ta­tá­su­kat a nagy­kö­rűi el­ága­zá­sig. A csuklósbusz hát­só ülé­sén a jár­mű min­den rez­dü­lé­sé­vel együtt élünk, egy-egy ko­mo­lyabb út­hi­bá­nál úti­társ­nőm szin­te az ölem­ben köt ki. Nem rossz. A ke­reszt­út­nál épp csak le­szál­lunk, már las­sít is mel­let­tünk egy au­tó, s kö­zép­ko­rú fér­fiú kér­de­zi, el­vi­het-e min­ket va­la­med­dig. A fi­gyel­mes­ség – lás­suk be – in­kább a kol­le­gi­ná­nak szól.

Ne en­ged­jük ma­gun­kat té­vu­tak­ra csá­bí­ta­ni. A bo­ro­zás az iga­zi ma­gyar és har­ma­dik út. (Se nem jobb, se nem bal: ke­resz­tény és nya­kal. It hurts.) Bo­roz­ni nem azt je­len­ti, hogy mi­u­tán a len­gyel karatecsapat köl­csön­adott kék öve­in le­eresz­ke­dünk a ho­tel­te­rasz­ról, au­tó­sam­pon­ra al­ku­do­zunk egy ben­zin­kút­nál, mert a pia na­gyon drá­ga, vi­szont al­ko­hol a Fobizánban is van. (Élet­ből el­le­sett pél­da.)

Ma­gyar­or­szá­gon egy­elő­re a női golf­fal ve­tek­szik a curling (ma­gya­rul csú­szó ko­rong) nép­sze­rű­sé­ge, leg­in­kább azért, mert egy­elő­re még a já­ték­hoz al­kal­mas pá­lya sem lé­te­sült ha­zánk­ban. Így a ma­gyar curlingesek Auszt­ri­á­ban és Né­met­or­szág­ban edze­nek és ver­se­nyez­nek. De mi­ért nem le­het ezt a já­té­kok Ma­gyar­or­szá­gon űz­ni? És egy­ál­ta­lán: mi ez a já­ték?

Több­he­tes va­kí­tás, han­da­ban­dá­zás, mel­lé­be­szé­lés, rend­vé­del­mi szer­ve­ket meg­szé­gye­ní­tő kons­pi­rá­ció után de­cem­ber 14-én az MLSZ ve­ze­tői vég­re el­osz­lat­ták a lab­da­rú­gó-szö­vet­ség el­nök­sé­ge ál­tal vá­lasz­tott új szö­vet­sé­gi ka­pi­tány sze­mé­lyét jó­té­ko­nyan vé­del­me­ző köd­fel­hőt. Dr. Bozóky Im­re MLSZ-el­nök kö­zöl­te a nyil­vá­nos­ság­gal, hogy Gellei Im­re utó­da 2004 ja­nu­ár­já­tól az egy­ko­ri száz­öt­ven­sze­res né­met vá­lo­ga­tott, Lothar Matthäus lesz.

Nagy-Ma­gyar­or­szág tör­té­nel­mi bor­vi­dé­ke­it be­mu­ta­tó so­ro­za­tun­kat he­lyes a 19. szá­za­di tör­té­nel­mi kör­nye­zet­tel kez­de­ni. A bor­kul­tú­ra év­ez­re­de­ken át fel­hőt­le­nül fej­lő­dött együtt a gaszt­ro­nó­mi­ai kul­tú­ra ré­sze­ként (nö­vény­ne­me­sí­tés, bor­fel­dol­go­zás).

Va­la­mi­kor réges ré­gen ami­kor az utol­só rob­ba­nós Vi­de­o­ton TV na­gyot dur­ran­va vég­leg ki­múlt, és ami­kor ki­dug­ta a fe­jét a föld­ből az el­ső ha­zai biogiliszta, szó­val a ma­gyar ka­pi­ta­liz­mus haj­na­lán az el­ső de­cem­be­ri fagy ide­jén szor­gos ácsok lep­ték el a pes­ti asz­fal­tot.

E hó­nap­ban is va­ló­sá­gos ol­ló­cso­dá­mon csil­lan a fény, mert a ko­moly/klasszi­kus ze­né­be is be­tü­rem­ked­tek azok a kel­le­met­len mi­nő­ség­prob­lé­mák, ame­lyek a no­vem­be­ri szám­ban ecse­telt úgy-teszek-mintha-a-jutút-hallanád-de-nem-az-típusú, ak­kor ak­tu­á­lis fel­hor­ga­dá­so­mat ki­vál­tot­ták. Irány a met­szés, de előbb kis okos­ko­dás.

Va­gyunk pá­ran, kik flekk­pén­zért cikizzük a ke­res­ke­del­mi té­vék köl­ni­nek marketingelt iz­zad­ság­fo­lya­ma­it, ez se egy büsz­ke mes­ter­ség, hi­szen ar­ra épül, ami va­cak.